Tavaszi Hajnal közíró, könyv- és levéltáros (1956, Marosvásárhely). Szegeden szerzett könyvtárosi képesítést (1994), majd a debreceni egyetem bölcsészkarán diplomázott művelődésmenedzser–felnőttképzés szakon 1997-ben. A Bihar Megyei Gheorghe Sincai Könyvtár bibliográfusa.

Tavaszi Hajnal

Várad hű fia

1919 januárjában a nagyváradi hírlapok sajtóközleményei a frontmozgásokról, a román csapatok előrenyomulásáról, kormánybiztosi látogatásról, lakásrekvirálásról, a romániai parasztlázadásról, a Nemzetek Ligájának megalakulásáról, Majláth Gusztáv erdélyi püspök internálásáról, a városi szórakozóhelyek részleges nyitva tartásáról, tiltások és szigorított rendeletek egész soráról értesítenek. Rimler Károly nagyváradi polgármester zavaros politikai eseményektől terhes időszak elé nézett, hiszen Várad a csucsai fronthoz túl közel és a székesfővárostól, Budapesttől eléggé távol esett. 1919. január 27-én már eljutott Ady Endre halálának híre Nagyváradra és hetekre felkavarta a város közhangulatát. A közbeszéd középpontjába újra a költő Ady Endre került és a háborús hírek mellett halálhíre nemzeti jelentőségű eseménnyé terebélyesedett. A költő halálát vagy temetését tárgyaló írásművek többnyire a budapesti közlemények stílusában fogantak, méltatták az új magyar líra megteremtőjét. A Szabadság cikkírója ezt a vonalat képviselte: „(…) A vértől áztatott magyar ugaron a megdöbbenés rázta meg a lelkeket. Az izzó lelkű forradalmár, a »Nyugat« színesszavú szerelmese, a poéta visszafordult a megújhodás küszöbénél, energikusan lendületes, káprázatosan nagy út ez a Körös partjától a magyar Pantheonig, a váradi szürke humusz vajúdásától a magyar nép ragyogó forradalmáig. Itt kezdett bontakozni az ő színes, eredeti zsenije, itt acélosodott kemény, elszánt agresszivitása, itt izmosodott tüzes magyar imádata, itt zendült meg a költői nyelvének eredeti, színes muzsikája, itt kezdte meg első harcait az Akadémia és a hazug reakcióval.”

Ellentétes hangvételű a Tiszántúl január 28-án ugyancsak név nélkül közölt nekrológja, amely nem kínál feloldozást a költőnek: „(…) Most sokan várták tőle, hogy híres, támadott magyarsága végre megszólal a fájdalmas lázító hangon is, de csak roskatag önérzete dudolgatott Csucsánál keserű filozófiát. Kalácsa kihullt kezéből, dacos fiatalsága kihült s mint egy rom fölött fütyölt át fölötte az erdélyi szél” – olvashatjuk.

A kormány Ady Endrét a nemzet, Nagyvárad a város halottjának tekintette. Ezek a momentumok az országos, össztársadalmi események szintjén elsikkadnak, de egy kisebb közösség, a város helytörténetében fokozott jelentőséggel bírnak.1

A nagyváradi Ady-kultusz kibontakozását elemezve, az első és legfontosabb mozzanatának az 1919. január 28-i eseményeket kell tekintenünk. A városháza, sőt a megyeháza tornyára is kitűzték a gyászlobogót, a városi tanács rendkívüli ülést tartott, s azon elhatározták, hogy táviratot küldenek a költő özvegyének a város közönsége nevében.

A részvéttávirat szövegét, melyet Lukács Ödön alpolgármester szignált, és a februárban Ady Endrénétől (Csinszkától) érkező köszönőlevél szövegét a hírlapok is hozták. Ezeket a szövegeket, egy szimbolikus aktus dokumentumainak, s így a Nagyváradon kibontakozó Ady-kultusz alapdokumentumainak is tekinthetjük. A város részt kér a gyászból és szerepet vállal emlékhelyállításban, az özvegy engedélyt ad arra, hogy a város közönsége saját halottjaként ápolhassa Ady Endre emlékét.

Ez a két forrásdokumentum mindeddig nem kerülhetett a nagyközönség elé. A Román Nemzeti Levéltár Bihar megyei fiókintézményének rendezetlen dokumentumai között kallódott. Az 1919-es városi tanács határozatait tartalmazó irományok között, a kulturális intézményekre, mozira és városi könyvtárra vonatkozó dokumentumok gyűjteményébe került.

Özvegy Ady Endréné úrnő2

Budapest

Veres Pálné u.

Nagyvárad város közönsége mély megrendüléssel fogadta Ady Endre elhunytának hírét. A vér és arany városa, mely oly korán magához ölelte a költőt és nem csak hatalmas érvényesülési teret biztosított neki, de ihlettel, hangulattal, hatalmas impressziókkal segítette szárnybontogatását, majd szinte a szülői érzet büszke örömével kisérte őt világhíres útján, ma a lesújtó gyász közvetlenségével áll a ravatal mögött. A gyászban a város minden érző lelke osztozik.

Részvétünket a városi tanács nevében eszközlöm. Lukács polgármester

Csinszka levele Nagyvárad közönségéhez

Lukács Ödön helyettes polgármester úrnak.

Nagyvárad város közönségének nevében kifejezett őszinte részvétét hálás megilletődéssel köszönöm.

Nagyon jól tudom azt a meleg soha nem múló közösséget, ami Ady Endrét Nagyvárad városával eggyé tette.

Õrizzék meg kérem a halhatatlan költő emléke mellett emlékét az igaz tiszta embernek is, aki mindig hálás barátja és jó fia maradt Nagyvárad városának.

Õszinte tisztelettel

Ady Endréné

Budapest, 1919. febr. 10.

A téma kutatásához két 1919-es hírlapkollekció, a Szabadság és a Tiszántúl gyűjteményei is a nyilvánosság elé kerültek. A két hírlap 1919. január–februári lapszámaiban közölt Ady-vonatkozású cikkanyag kimaradt az eddig megjelent Ady-bibliográfiákból.3 Ezek a tételek az esemény váradi vonatkozását gazdagítják (nekrológok, gyűjtés az Ady-szoborra, az Ady Társaság megalakulása, Ady-matiné szervezése, polémia). A közlemények számbavételekor a kialakuló kánonok is nyilvánvalóvá válnak. Ki milyen szerepet vállal? Ki milyen szintű kapcsolattartást folytat? Mekkorára duzzadt az Ady-hívők tábora, vagy kik azok a személyek, akik a költő hagyatéka köré fonódó belső beavatottak köréhez tartoznak. Itt említhetjük azt az igencsak személyeskedésig fajuló vitát, melyet Emőd Tamásnak az újsütetű Ady-rajongókhoz intézett levele váltott ki.

Bibliográfia

Ady Endre meghalt. /Nekrológ, életrajz, méltatás/. In: Szabadság. 46. évf. 22. sz. (1919. jan. 28.), p. 5., 6.; Ady Endre meghalt. In: Tiszántúl. 25. évf. 23. sz. (1919. jan. 28.), p. 5.; Ady Endre szobrot emel Nagyvárad. Uo. 25. évf. 24. sz. (1919. jan. 29.), p. 5.; Ady Endre temetése. Uo. 25. évf. 25. sz. (1919. jan. 30.), p. 5.; Gara Ákos: Ady a Vér és Arany városában. In: Szabadság. 46. évf. 23. sz. (1919. jan. 29.), p. 2., 3.; Ady Endre a ravatalon. Nagyvárad gyásza. – Az újságírók akciója a nagyváradi Ady-szoborért / Lukács Ödön alpolgármester és a Nagyváradi újságírók egyesületének az özvegyhez intézett részvéttávirata/. Uo. p. 4.; Pásztor Bertalan: Még egy szó Ady váradi életéről. Uo. 46. évf. 24. sz. (1919. jan. 30.), p. 5.; Ady Endre temetése. /Tudósítás/. Uo. p. 5.; Tibor Ernő képkiállítás /Hír/. /A Poynár-házban, a nagyváradi ujságírók felkérik a művészt Ady Endre portréjának megfestésére/. Uo., p. 6.; A nagyváradi újságírók Ady Endre özvegyénél. Uo. 46. évf. 25. sz. (1919. jan. 31.), p. 6.; Ady Endréné köszönő levele a városhoz. Uo. 46. évf. 35. sz. (1919. febr. 14.), p. 3.; Ady Endre Irodalmi Társaság. Uo. 46. évf. 36. sz. (1919. febr. 15.), p. 2.; Az Ady Endre Társaság ma alakul meg. Uo. 46. évf. 41. sz. (1919. febr. 19.), p. 6.; Az Ady Endre Irodalmi Társaság megalakult. A társaság hódolata Ady Endre emlékének. Uo. 46. évf. 42. sz. (1919. febr. 20.), p. 6.; Az Ady Társaság vasárnapi matinéja. Uo. 46. évf. 43. sz. (1919. febr. 27.), p. 3.; Az Ady Társaság matinéjának műsora. Uo. 46. évf. 49. sz. (1919. febr. 28.), p. 3.; Az Ady-matiné. Uo. 46. évf. 50. sz. (1919. márc. 1.), p. 5.; Ma lesz az Ady Társaság matinéja. 46. évf. 51. sz. (1919. márc. 2.), p. 6.; Gara Ákos: Üzenet Emőd Tamásnak. Uo., p. 6.

1. „A mikrohistória természetesen előnyben részesíti az interakciós szintet, egy falu szintjén (esetünkben egy város szintjén), egyének egy csoportjában és a családok szintjén: ezeken a szinteken zajlanak az alkudozások és a konfliktusok és nyilvánvalóvá válnak azok a bizonytalan helyzetek, amelyek ezekben a történetekben hangsúlyt kapnak – jegyzi meg a szerző a történelemben való reprezentáció kapcsán. (A cikkíró fordítása) In: Riceur, Paul: Memoria, istoria, uitarea. Timisoara, Editura Amarcord, 2001, p. 298.

2. Fond Primaria Oradea. Consiliul orasenesc. 1919. Biblioteci, cinematografe. Nr. inv. 1201. p. 60–61.

3. Vitályos László – Orosz László: Ady-bibliográfia. 1898–1977. Ady Endre önállóan megjelent művei és az Ady-irodalom. Budapest, 1980.