Lipcsei Márta költő, tanár (Nagyvárad, 1943). A kolozsvári BBTE fizika–kémia szakán végzett, 1965-től fizika szakos tanárként dolgozott. Verseskötetei: Csillagközi utazás (1997), Vertikális álomterek (1999), Virtuális világ (2000), Életgyakorlatok (2006).
Lipcsei Márta
Kéküveg nyár
s tiltakozás, a szív bolond hite,
hogy nincs Sehol, nincs Többé-Sohase
(Szabó Lőrinc: Kéküveg nyár)
Kéküveg nyár, és lent a Duna
dús kéküveg rétje… Hol van már?…
élet, erő, fény! Hol száll a madár,
a csordult mézfürt forró hona
aranysárga kalászok otthona
hol mozgás, kép, hang merevedett
reptér mit akácerdő leplezett
s az út menti napraforgók hasa
virágok zizzenő szalmaillata
a hangok játéka, ahogy illana
gépekből a tűzcsóvák villáma
hogy minél magasabbra repüljön
felhők habtorlasza fejükön törjön
ma tudom, belőlük csattant az öröm.
Elkésve emlékezni
s robbanni kezdtek eresztékei
szívnek-agynak, s törni-porlani-
párologni percek s évezredek;
(Szabó Lőrinc: A hír)
Déli fényekkel megszórt avaron
régi égi könyvből kitépett lapok
vörös máglya – láng táncában kopott
tépett, perzselt pernyeszárny kavarog
hallani lélegzetvételt zavarón
a panasz, a gond mind rá fogadott
az emlékezés még felette lóg
s a lerepülő álom mint az ón
belőle a világ tényeket keres
kigyúló villámok szárnya még heves
s a menekülő megáll ha érdemes
későn döbben rá, hogy talán költő volt
a végső úton, hogy élni nem tudott
tél hava idézi, feltámad a holt
Körös-part
képeid aggasd körém: életem
be gazdag vagy, mihelyt emlékezem!
(Szabó Lőrinc: Csak ami Volt)
A tiszta vízben szép, sima kövek
s a part mentén zöldes, selymes füvek
lábat simogató homok, agyag
jó nézni, hogy lesz a part hűs anyag
míg játszik a nap Körös tükre alatt
halak rajokban úsznak a víz alatt
a fűzfagally fehér húsának szagát
érezni, zúg víz habokban gáton át.
A nyárfasziget hűsítőn integet
szél nélkül remegnek a levelek
ugrálva, visítva úsznak gyerekek
szelíd bokrok ágai közt a pókok
szövik a csöves vagy napernyős hálót
emlékek percéből születnek álmok
Hangok, képek
Hangok játéka is vonzott: ahogy
egy sereg galamb alásuhogott
(Szabó Lőrinc: Hangok)
A régi város mindig csodákat ígért
bolondultam égbetörő tornyaiért
Hajnali hangok, képek kísértenek
fölhólyagosodott ablaküvegek
rajtuk összefolyó esőcseppek
párkányokon zörgő bádoglemezek
Hangok játéka: ahogy a verebek
a tölgyfán összegyűltek, csiviteltek
kiabálva perecét árulta Rót
Bémer térre átmehetsz ez volt a kód
a villamossínek rekedt sikolya
távoli mozdonyok füttye, robaja
Hajnali hangok, képek s mindegyik mögött
a gyermekkor ezer emléke röpködött
Kövesudvar
szép volt, isten volt. Egy Volt a Világ.
(Szabó Lőrinc: Egy Volt a Világ)
Apám vitt sétálni minket gyerekeket
Kövesudvarra, hol játszani lehetett
ugrálni, futkosni az emlékmű körül
követ hajigálni, míg zsebünk kiürül
ott álltak a háború nyomai, tankok
a vaspántokon kapaszkodtunk, s a hangok
torkunkból üvöltve, vidáman törtek ki
és az se érdekelt, ha ránk szólt valaki.
Hazafelé katonás rendben álltak
a Pável utcai gesztenyefák, vártak
már a játszótársak, meghitt tarkaság
kerek gyerekszemmel szép volt a világ.
Apám hangja cseng, ki már többet látott:
„ne akard megváltani a világot”