Ovlachi (Hasznosi) Aliz (Nagyvárad, 1977) pszichológus, költő. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán 2000-ben diplomázott. Azóta Budapesten él, férjével és kislányával. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen klinikai pszichológiát tanul. Verset és meséket is ír. A Bihari Naplóban debütált (Hasznosi néven) verssel, majd a Magyar Naplóban és az Alarm Magazinban közölt verset, a Dörmögő Dömötörben mesét.

Ovlachi Aliz

Anyámat hőssé avatták…

Anyámat hőssé avatták ma

Az angyalok.

Leoldották fejéről a kendőt

(nagyszámban

hajcsavarok rejteztek alatta néha)

S ő hirtelen

Újra szép lett,

Kedves, kacér és léha,

S finom kezével intett,

Hogy visszajöhetnek mind

Az elrontott,

Elfojtott szerelmek.

S ha álmatag volt eddig,

Bátran tombolhat most a kedve,

Így, a mennyek felé

Vidáman lépegetve,

Mostantól lehet hazug,

Csalfa kis ribanc,

Vásári komédiás…

De jaj, látom,

Már nem érdekli más,

Hol olcsóbb

A tej, hol olcsóbb

A tojás,

– megvett már mindent

Az égi konyhára –,

Kaján kis félmosoly ült ki

Az arcára,

S nevet

Holtában

Az egész világra…

A nő

A nő igyekezett

Árulkodó nyomokat hagyni

Maga után:

Pár csepp vér a konyha kövén,

Hajszálak a lepedőn,

Elejtett hajtű a fürdőszobában.

Ha kilép,

(Mert biztos volt benne,

Hogy ki fog lépni)

Majd tudjanak róla.

Hah, ilyenek ezek a nők… –

Gondolta magában másnap,

És sorban felszedett mindent.

Közben azonban nem egy nőre gondolt,

Hanem csak úgy,

A nőkre általában.