szívünkbe titkos csend oson

nyomul az ősz a városon

virágtalan és jeltelen

nyomunkba lép a végtelen

kár volt hinnem aromának

semmi íze sincs a mának

nem is kéri senki számon

én azért csak rágom rágom

fejem felett szürke ég

messze túl a szivárványon

fele élet fele álom

meddig lesz elég a lég

jó voltam – senki nem tartotta számon

tévedtem – észre sem vették talán

a whisky íze vízzé vált a számon

morzsa vagyok csak isten asztalán