Vörös István 1964-ben született, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, cseh irodalmat és kreatív írást tanít. Verset, prózát, drámát, tanulmányt és műfordítást is publikál. Cseh költőket fordít. 2003-ban József Attila-díjat és Heidelbergben Hubert Burda-díjat kapott. Legutóbbi kötete: Gregorián az erdőn (Jelenkor, 2005.)
Vörös István
Remény, 1905
Ez a terhes nő itt Klimt rajzán
József Attila anyja is lehetne.
A tekintete mégis pajzán,
a költőn még has, és egy köpeny felette.
Dómkert
Évente egyszer eljövök erre
a helyre, és ülök itt egy-két órát.
Az állandóság nem marad rejtve,
a létnek is meg kell adni a módját.
Két kocka némafilm
Egy nő a parkban
szőrszálat tépked a lábáról.
Vonat jön halkan,
mint aki szexlapot vásárol.
Röntgen
Októberi napfény süt át Linzen,
napfényben fehér az ingem,
éjszaka leteszem a székre,
hogy alszom, azt azért ne nézze.