Ágika - Második változat
13. KÉP
ALFRÉD Nagyon megkívántalak. Semmiképp sem tudtam ellenállni. Olyan… Szép szőrtelen vagy, ott is.
ÁGIKA Neked sem ártana.
14. KÉP
ÁGIKA (Összekucorodik, maga elé motyog, félénken és érthetetlenül.) Ez igen, ez aztán igen… Hát ilyet én… Egyszerűen megtörtént. Még nem szakadtam szét. Micsoda kéjmámor és gyönyördömping!… Az ujjazást meg a nyalást azt nagyon élvezem. De a behatolás még így fellazítva és síkosítva is… – picikét fáj. (Sírva-nevetve tenyerébe rejti az arcát, fülemüle szól, meg kuvik.) Hűűűű, uram isten, mit mondtam? Istenem, ez nem lehet igaz. (Hosszú csend.) Majd bele fogok jönni, gyakorlat dolga az egész. Szerelemből csináltam. Nem vagyok pornósztár! Istenem, pedig mennyire el tud szállni ettől. Még most sem hiszem el. Még akarni fogja.
15. KÉP
ALFRÉD Igen, először is én csókoltalak. Te csak hagytad…
ÁGIKA (hisztérikusan) Nem igaz. Visszacsókoltam.
ALFRÉD Hát éppen ez az. Akárcsak egy vihogó kanca…
ÁGIKA Ó, Alfréd, hiszen ha lovat mondtál volna…
ALFRÉD (Rosszul lett ő is.) Mi a fészkes fenétől vagy oda? Hisz testednek sikere van!
ÁGIKA (A semmit nézi.) Neked is. Neked van a nagyobb sikered. Ahogy elnéztelek most, hajnal felé, láttam, hogy… De most már teljesen mindegy.
ALFRÉD Úgy érzem, olyan közel jutok hozzád, hogy ha még maradok, attól a perctől fogva már csak rontani lehet rajtad. Boldog voltam, úgy éreztem, miénk az egész világ, rohantam az űrbe, őrülten ugráltam a mezőn, és fütyörésztem, mint egy lezser kisgyerek, ordibáltam, amíg ki nem izzadtam. De csak elfáradtam. Nem, nem akarom azt éreztetni, hogy nem szeretlek, mikor lényed annyira feltölt tiszta, friss, eredeti ősenergiával, akár egy latin-amerikai tequila, hogy fantasztikusan nyugtató érintésed… Egyszerűen olyan jó veled… Nem, nem akartam ezt éreztetni, ez gyerekes dolog lett volna, mint ahogy jó arcot vágni hozzá, az is az lett volna.
ÁGIKA (Szinte ordibál, mégis alig hallatszik, különös, furcsa feszültség.) Alfréd, én a föld alá is utánad mennék, annyira szeretlek. Szeretnék még egy napot veled tölteni. Ráérsz, ugye? – Ma nem megyek be a faluba. Szeretnék csak veled lenni. Csak lenni. Jó?
ALFRÉD Itt ülni is jó. (Nézik a semmit, aztán egymást, de testi érintés nélkül.)
ÁGIKA Nem bánom.
16. KÉP
ÁGIKA Minden veszve van. Látom, elvesztettem a magamét. Ő értette, hogy mit mond.
17. KÉP
(„C'est la vérité, monsieur.” Meredek domboldal. A falu felett. Az erdő alatt)
ÁGIKA Ha menni kell, hadd mehessek veled.
ALFRÉD Azt ugye tudod, hogy ezek nemcsak hogy képesek, de utánunk is jönnek akár a világ végéig is, nem gondolod? Elvégre zsidó vagyok.
ÁGIKA Veled megyek. Bármerre is.
ALFRÉD Te tiszta hülye vagy. Hülye liba, semmi más. Nem is voltál semmi más. Nem is lehetnél már más.
ÁGIKA Mindez engem nem érdekel.
ALFRÉD Szerinted ez még szerelem?
ALFRÉD és ÁGIKA (Egyszerre, sírva-nevetve.) Őrültség.
ALFRÉD De hát a mi dolgunk olyan kezdeti, olyan semmilyen még… Alig ismerjük egymást. A legrosszabbkor jöttem. Ennél rosszabbkor nem is jöhettem volna, s üdvtelenebb nem is lehetnék.
ÁGIKA Meg vagy te hülyülve?
ALFRÉD Dehogy vagyok. A legnagyobb kényszerűség az, amit teszek.
ÁGIKA Te kénytelenül tréfálsz velem. Nem vagyok az, aminek engem ismersz. Azt látod, ugye, nem az vagyok, aki egy nappal ezelőtt voltam.
ALFRÉD Nem mindegy, egy nappal előbb vagy utóbb?
ÁGIKA (Krízis: akkorát ordít-visít, hogy riadt toporzékolása könnyeit ugrasztja elő.) De mire való mindez az okoskodás?
ALFRÉD (Megpróbálja lefogni, de nem lehet hozzáérni se.)
ÁGIKA Elrémítesz. De nyugodt leszek.
ALFRÉD Meghiszem azt.
ÁGIKA Csak egy pohár van az asztalon, de nem bánom, vacsorálj hát velem. Szilvás gombócot csinálok. Ízletes szilvás gombócot, bennük besztercei szilvával, kimagolva, félbeszakítva, megszórva fahéjas cukorral, ahogyan te szereted. Tésztája vékony, leheletkönynyű, hamar megfő, s már forgatjuk is bele a prézlibe.
18. KÉP
(Este. Kint az udvaron. Vacsora)
ALFRÉD Mitől olyan finom?
ÁGIKA Olyan, mint egy etűd.
ALFRÉD Most már elmondhatom, nekem is volt, aki fejét a vállamra hajtsa. Krisztinának hívták.
ÁGIKA Szép név nagyon.
ALFRÉD És egyben nagyon ritka is. Ilyen szép szemei voltak, mint neked, s hangja sokszor úgy hasonlított a tiedre, mint amikor úgy indulatba jössz.
ÁGIKA Meghalt?
ALFRÉD Nem. Megölték. Zárdába csukták. Én nem hirtelenkedtem el semmit. Kijártam minden utat, s előre kiszámítottam, hogyan szabadítsam ki. S azon a napon… De többet nem láttam a szemeit. A felügyelőhöz mentem az elbocsátási engedéllyel. Ott láttam, épp csak egy pillanatra, de akkor ő már nem látott engem. Ez az egy pillanat elég volt arra, hogy még a túlvilágon is rá emlékezzem. (Szemei nedvesek lesznek.)
FELÜGYELŐ SZELLEME (Megjelenik.) Későn jött. Krisztina a tegnap meghalt, és ma eltemettetett… (távozóban felnevet) Hja, kérem, a nők gyönge portékák, könnyen távoznak.
I. VISSZHANG Halott van a zárdában.
II. VISSZHANG Nem baj, majd lesz több is.
ALFRÉD Többet nem kérdeztem azután felőle. Pedig…
ÁGIKA Bámullak. Még nem hallottam férfit ennyi ideig beszélni egyhuzamban. Most már melletted maradhatok, ugye nem távozol tőlem? Veled akarok lenni. Akkor-akkor vigyél el innen a zsidókhoz.
ALFRÉD Még mindig szeretsz… Miért e ború arcodon újra?
ÁGIKA Valaki hiányzik közülünk.
ALFRÉD Az élet Isten ajkáról jön, s nem az ember akaratától.
ÁGIKA Fiút akarok szülni neked. Fiút. Fiút! Az orvos is ezt mondja. Kisfiút. Fiút akarok szülni neked. Fiút. Fiút!
ALFRÉD Még csak augusztus vége van.
ÁGIKA Ó, szeretném, ha itt felettünk a kert egyik falától a másikig egy szivárvány állna… Úgy szeretem a szivárványt. Mikor még kislány voltam, sokszor futottam utána. Itt olyan ritkán látni. Szeretném, ha itt lenne egy fölöttem, s élénk, ragyogó színeivel körülölelne.
19. KÉP
(„Fin de la partie.” A frissen virágba borult cseresznyefák alatt)
(Két kisgyermek játszadozik.)
ÁGIKA (Arcán hamiskás mosoly, barackot nyom az egyik gyermek fejére.) Jól van, fiam, nagyon jól van. Ügyes vagy.
ALFRÉD (Büszkén a másik gyermekre utal.) Ő az én lányom. Ő az én lányom. Az én lányom ő…
5 / 5•