Üzenet a csillagokból
A kapcsolatfelvétel legbiztosabb módjaként a SETI-kutatók általában azt szokták javasolni, hogy sugározzuk ki kettes számrendszerben a pi első néhány ezer tizedes jegyét, amelyet feltételezhetően minden értelmes lény mesterséges jelsorozatnak fog tekinteni. Eközben azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a pi is egy kulturális, történeti képződmény, és mint ilyen csak a mi matematikánkban játszik fontos szerepet. „Az ugyanis, hogy az euklideszi geometriába mintegy »bele van építve« a körző és a vonalzó használata, történeti okokra vezethető vissza, és legalábbis nehéz – ha ugyan nem egyenesen lehetetlen – volna amellett érvelni, hogy bármely geometriában éppen a körnek, a négyzetnek meg a többi, körzővel és vonalzóval megszerkeszthető alakzatnak kell kitüntetett fontosságot tulajdonítani.” Az viszont nehezen vitatható, hogy ha a földön kívüliek képesek rádiójelzéseket leadni, akkor rendelkeznek valamiféle matematikával, de az a matematika valószínűleg annyira különbözik a mienktől, hogy az általuk leadott üzenetet – ha egyáltalán rájövünk, hogy üzenetről van szó – szinte lehetetlen megfejteni még akkor is, ha csak matematikai trivialitásokat tartalmaz. Mivel egy általunk ismeretlen, földön kívüli eredetű szimbolikus jelrendszert, mely valamiféle üzenetet hordoz, lehetetlen megérteni csupán a szimbólumokból kiindulva, lehetetlen megérteni a szimbólumok egymáshoz való viszonyát. Mint ahogy az egyiptomi hieroglifákat sem sikerült addig megfejteni, míg egy olyan követ nem találtak, amelyen a hieroglifák mellett görög nyelven is olvasható volt ugyanaz a szöveg. Mindebből következik, hogy a SETI-kutatóknak is szükségük van egy ilyen mágikus kőre, mivel ennek hiányában a legjobb esetben is csak azt tudhatjuk meg az idegenektől, hogy milyen matematikát használnak, de azt nem, hogy milyen a világ és a társadalom, amelyben élnek. Mindebből arra következtethetünk, hogy egy matematikára alapuló kommunikációs rendszer csak akkor működhet hatékonyan, ha feltételezzük, hogy a beszélgetőpartnerünk olyan technikát fejlesztett ki, és ugyanazt tekinti a racionális érvelés, megismerés szabályainak, mely a Földön is csak az európai kultúrában fejlődött ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy az idegen civilizáció kultúrája, történelmi háttere nagymértékben hasonló legyen a miénkhez. Ez azonban igen valószínűtlen.
Bár a SETI program sikerének igen kicsi az esélye, de ha meg sem próbáljuk, akkor sohasem lehetünk biztosak abban, hogy egyedül vagyunk az univerzumban. Másrészt egy technikailag fejlett idegen civilizáció felfedezése óriási jelentőségű lenne az emberiség haladása, kultúrája, filozófiája számára.
Frank Drake szavaival élve: „Nehéz rátalálnunk a szénakazalba rejtett tűre, mégis sokan vagyunk, akik úgy érezzük, ezt megkeresnünk az emberiség egyik legnagyobb vállalkozása.”
Irodalom:
1. Galántai Zoltán: Mars-csatornák, idegen világok, földönkívüliek. Pesti Szalon, Bp. 1996.
2. Galántai Zoltán: Silentium Universi. Az evolúciótól az idegen civilizációkig. Cikkgyűjtemény.
3. Almár Iván. A SETI szépsége. Vince Kiadó, Bp. 1999.
4. Kozmikus társkeresés. Szerk. Toró Tibor. Kriterion Kiadó, Bukarest. 1983.
5. Paul Davies: Egyedül vagyunk a világegyetemben?
6. Barry Barnes – Bavid Bloor – John Henry: A tudományos tudás szociológiai elemzése. Osiris Kiadó, Bp. 2002.
7. David Bloor: Wittgenstein és Mannheim a matematika szociológiájáról. In. Magyar Filozófiai Szemle, 1995/1–2.
8. Marry Hesse: A tudományszociológia erős tétele. In. Tudományfilozófiai szöveggyűjtemény. Áron Kiadó, Bp. 1999.
9. Farkas János: Perlekedő tudáselméletek. Gondolat Kiadó, Bp. 1994.
10. Görög gondolkodók Empedoklésztől Démokritoszig, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1992.
11. Giordano Bruno: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról. Kriterion Kiadó, Bukarest. 1990.
12. Stanislaw Lem: Az Úr hangja.
7 / 7•