Üzenet a csillagokból
Annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy hány technikailag fejlett civilizáció létezhet egyidejűleg a galaxisban, a Drake-formulával lehetne megbecsülni:
Nc= N*.fp.ne.fl.fi.fc.Lc/L*
Ahol:
Nc az adott időpontban adott térrészen belül egyidejűleg létező, technikailag fejlett civilizációk száma
N* a kérdéses térrészen belül lévő csillagok száma
fp közülük a bolygórendszerrel rendelkezők aránya
ne a lakható bolygók átlagos száma egy-egy bolygórendszerben
fl közülük az életet hordozó bolygók aránya
fi közülük az értelmes lényeket hordozó bolygók aránya
fc közülük a technikai civilizációt hordozó bolygók aránya
Lc a technikai civilizációk átlagos élettartama
L* a csillagok átlagos élettartama (csak életük nyugodt, az élet szempontjából hasznosuló időszakát véve figyelembe).
Ez a képlet azonban a mai tudásunk szerint nem alkalmas az Nc kiszámítására, hiszen az egyenletben szereplő tényezők egy részére még csak közelítő becsléseink sincsenek. Így attól függően, hogy milyen értékeket helyettesítünk be, a végeredmény nullától több millióig terjedhet. Egyetlen megalapozott következtetést vonhatunk le: ha olyan térrészre alkalmazzuk a képletet, amelyben a Naprendszer is benne foglaltatik, akkor egyik tényező értéke sem lehet nulla, éppen a földi élet miatt. Ezt a látszólag egyértelmű tényt azért fontos kihangsúlyozni, mivel a szkeptikusok legszívesebben nullát írnának az fi és fc helyére. Másrészt, ha a képletben szereplő részarányok mindegyike 1 körül mozog, abból az a következtetés adódik, „hogy az egyes galaxisokban adott időszakban létező civilizációk száma nagyjából annyi, mint ahány évig a civilizáció képes fennmaradni”. Vagyis ha a civilizációk átlagos élettartalma néhány száz év, akkor nagy valószínűsséggel jelenleg mi vagyunk az egyetlen technikai civilizáció a Tejútrendszerben, ám ha a civilizációk átlagos élettartalma eléri a tíz- vagy akár százezer évet, akkor viszont igen sűrűn lakott a galaxisunk, és így elvileg kapcsolatfelvétel is lehetséges.
Ezek a felfedezések új lendületet adtak a földön kívüli értelmes lények keresésének, s ezek hatására a földön kívüli értelmes élet keresése, a történelemben először, a spekuláció szintjéről a konkrét empirikus kutatás szintjére lépett.
1960-ban az OZMA terv keretében Frank Drake és csapata vizsgált meg először rádióteleszkóppal néhány közeli csillagot, értelmes lények jelei után kutatva. Ettől kezdve folyamatosan, előbb a CETI (Communication with Extraterrestrials), később a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) program keretében szisztematikusan fésülték át az égboltot értelmes lények jelei után kutatva. A feladat azonban igen nehéz, hiszen csillagok millióit kell átvizsgálni roppant széles frekvenciatartományban. A rádiócsillagászat és a számítástechnika fejlődése azonban jelentős mértékben csökkentette az elvégzendő munka mennyiségét, mivel lehetővé tette sok különböző frekvencia és csillag egyidejű megfigyelését, méghozzá úgy, hogy a munka nagy részét számítógépek végzik. Mindennek ellenére a SETI program eddig még nem tudott bizonyítékokat szolgáltatni a földön kívüli technikai civilizációk létéről, ami a feladat nagyságához mérten nem is meglepő.
3 / 7 
•