vers
A Garasos hídon
Rossz ősz-vég, lent a víz sekély.
A régen vasból formált
Garasos híd még idézne egy formát,
de újra épült s betonból van persze,
és cizellálatlanul sima.
Címert önteni kinek lenne mersze?
A vízen sok fűzfalevél,
még fúj a szél, a levegő-szeszély,
még fűzfaágak hajlanak rám,
még Anna arca a víztükrön,
csak én sehol, látni eltűntöm…
Ó, Körös-víz, poshadó, mert sekély.
Ó, elmúlás-veszély!
•