Mese Leácskáról
A falu szélesen fekszik a kopár hegy oldalán. A mesebeli tájnak erdűnyi árvalányhaját az ország bírái védik. Ebben a rengetegben él a fűsi kékboglárka-lepke, mely a világon máshol nem leledzik. Ligetében akasztott kutyák lógnak kifordult rohadó belekkel, táplálékot adva döglegyek millióinak. Odébb a szomszéd falvak piciny tornyai, mögötte a fűváros felhűt súroló épületei.
Egyszer a fehér bűrű, szűke, már korosodó „vénleányka”, kinek neve Leácska, boszorka barátnűje nógatására megkörnyékezi a falu elsű emberét. Aki enged a csábításnak. Kimaradozik. Hajnalban jár haza. Néha spiccesen, néha részegen. Lánya, Riki gyanút fog. Valami nincs rendben. Utána kell járni! Éjjel anyjával beülnek fehér autójukba, s nyakukba veszik a falut. Riki terelgeti anyját a kacskaringós, hepehupás földúton. Honnan tudja ez a lány, merre keresse édesapát? Egyszer csak a dombról gurulva megpillantják. Éppen a fehér bűrű, szűke, már korosodó Leácskát vezeti fekete autójából a vakolatlan házacska kapujához. A drótkerítéssel körbefogott udvaron egy fűszál sem nű, csak ember nagyságú kutyák vicsorognak az imént kivetett csontra. Az ablakban mécses ég. Az idű telik. Riki és anyja az autóban várnak. Azon tanakodnak, hogy mi történhet odabent. Az anya, mint mindig, most is jóhiszemű. Váratlanul nyílik a kertkapu. Délceg léptekkel közeledik az édesapa. Beül kocsijába, búcsúcsókot int babájának. Leácska szűzies kezecskéjét mozgatja hosszasan.
Riki kérdezi anyját:
– Tanultál végre ebbűl? Nincs értelme együtt maradnotok!
A feleség bejelenti válási szándékát. A falu elsű embere nem érti a hirtelen jött döntést. Az anya hajthatatlan. A fűvárosba költözik. A magára hagyott férfi vásárol egy kunyhót a kopár hegy tetején. Kifesti, átalakítja, tán olyanná, mint amit hajdanán együtt álmodtak feleségével.
Leácska útja szabad. Eltiltja párjától Rikit, anyját és feleségét. A mézesmázos szavak elkápráztatják a férfit. Összeházasodnak. Nagy ám a vígasság. Három napig tart a „királyi” lakoma. A fehér bűrű, szűke, már korosodó Leácska észveszejtűen boldog. Õ a falu nagyasszonya. Ez volt élete vágya. Jóisten segítségét is kérte, hogy sikerüljön, mert vallásos ám a lelkem. Naponta jár templomba. Mindenkinek hinti az igét. Úgy gondolja, a tízparancsolat szerint él. Urát is átformálja. Õ is a tízparancsolatot szajkózza. Lányának gyakran kántálja: „Tisztelt apád, anyád! Ne ölj! Ne kívánd el felebarátod feleségét!”
Telnek-múlnak az évek, s a falu elsű embere már azt sem tudja, hogy volt-e valaha anyja, lánya. Kopik a szeretet lelkében, kopik szerelme Leácska iránt. Aztán jön egy fekete démon, aki elcsavarja a fejét. Elköltözik a kopár hegy másik oldalára, ahol tovább tengeti életét az újabb bestiaáldozattal.
•