Ágika - Második változat
7. KÉP
ÁGIKA Te jó Isten, mekkora dobás!
ALFRÉD Olyanok vagyunk, amilyennek Isten teremtett bennünket.
ÁGIKA (hevesen) Így van, és szeretve lenni jobb, mint nem.
ALFRÉD Minő látvány. És milyen szép. Megszakad a szívem, annyira karcsú a derekad! – Most meg olyan vörös lettél, mint az égő csipkebokor.
ÁGIKA Aaaa… Igen, igen! Tudod, hogy nekem semmi sem elég. De hiszen most már világosan tudhatod…
8. KÉP
ALFRÉD Csoda ez vagy boszorkányság?
ÁGIKA Milyen különösen érzem magam. Kétségbeesés és boldogság egyszerre.
ALFRÉD S még mindig nincs vége az éjnek.
ÁGIKA Én… Alfréd, én ezután képes lennék akár meg is halni érted. Eddig nem tudtam, mi az élet. Lázban tartasz, Alfréd.
ALFRÉD Miért halnál meg? És értem. Még túl fiatal vagy.
ÁGIKA Ha két szívem lenne ebben a pillanatban, egyik a tied lenne.
ALFRÉD Ne mondd ezt.
ÁGIKA Nem félek. Boldog vagyok. Most. Veled. Vigyél el innen a zsidókhoz.
ALFRÉD Csak akkor lehetsz Izrael leánya, ha hiszel benne.
ÁGIKA (kiált) Hiszek benne. Hiszek.
ALFRÉD Azt majd meglátjuk.
9. KÉP
(Pirkadat. Verekedés a verandán)
PAP (Néma társai kísérik.) Odébb.
ALFRÉD No, mi kell?
PAP Baráti beszélgetés. Semmi más. De ne is ellenkezz. (Lefogják Alfrédot, lekötözik, Ágika arcát elkezdik jó véresre verni.) Addig verlek, míg sírva le nem térdelsz elém, Ágika.
ALFRÉD Mi ez? Verekedés?
PAP (nyájasan) Dehogy, csak egy kis beszélgetés.
ALFRÉD Te vagy a főnök?
PAP Letagadod? (Letolja a nadrágját.) Ágika…
ÁGIKA Nem akarom.
PAP (Ízleli a szavakat.) Nem akarod… A parancs az parancs!
ÁGIKA Isten pedig Isten.
PAP (Mégis csináltatja, majd miután bevégezte.) Jól van. Ügyes lány vagy, Ágika. (Felhúzza a nadrágját.) Kezdem egészen másképp érezni magam. Lényegesen másképp érezni magam. (Ágikát hajánál fogva félredobja, aki próbál felállni, de keservesen fulladozva félholtan esik össze.) Bassza meg. Kurva nagy szerencséd, hogy nem születtél szőkének, mert akkor az enyém lettél volna hátulról is. Hisz mindennek ára van, ugye, zsidó? Teeee… jakobinista jakobo jakobinous – kuss! – mért nem döglöttél már meg? Van ezen a Földön egyáltalán egy ember is, aki téged, zsidó, szeret? (Ágika köhög, köp, szánalmasan hörög, mindene folyik, majdhogynem összehányja magát, küszködik a légzéssel.) Pfúj, akkor teljesítem hivatásom legszentebb kötelességét. (Bokszkesztyűit készíti elő, komoly bemelegítés közben.) Hát most mindjárt kapsz egy leckét, hogy milyen istened van. Érted? Utálom a zsidókat. Ez tart engem életben. A cigányokat még jobban. Utálom, ugye érted? Értened kell, nincs mese. Megöltétek a mi istenünket. Mind egy szálig meg tudnálak benneteket ölni.
ALFRÉD Dehogy tudnál.
PAP Te büdös zsidó, ellenkezel? – Ellentmondasz nekem, Isten szent bárányküldöttének, Isten szava egyetlen hiteles hirdetőjének? – Itt, az Ő szeme előtt verlek szét, te rohadt szemét, s megláthatod, hogy nem mer a segítségedre jönni senki sem. Egyébként ki is jöhetne? (Veri Alfrédot, s amikor az összeesik, a pap néma társaival állíttatja fel, de már nem tud beleütni, pedig nagyon akar, arcát érinti.) Na. Ez az istened. (Jó erőset odaüt.) Büszke is lehetsz rá. Zsidó. (Belerúg a hasába, leköpi, majd igen felfűtött állapotban, kifelé fordultában fejét egy faoszlophoz üti, amitől az ott esik össze.)
A PAP NÉMA TÁRSAI (Hirtelen nagyon megijedve.) Bazdmeg a kurva istenségit! Erről aztán tényleg nem volt szó! (Eliszkolnak.)
3 / 5 
•