Csak gyűrődés
„Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.” (Jeremiás siralmai 3,44)
(Hogy mondjam. Kínos dolog:
ruháim lekoptak rólam.
Ez nem hosszú élet,
csak gyűrődés –
több az egy főre jutó átlagnál.)
Harmincéves irhabundám
szeretném, ha újnak tudnám.
Nagy teleim benne bújnám,
védne vénen, meg nem unnám.
Pantallóim térdesedtek,
sörözőkben fényesedtek,
megroggyantak, kifeslettek,
egyik-másik pecsétes lett.
Hej, a gyötrő gyaloglások!
Cipőimnek talpa válott,
sarkuk rossz járdákon vásott,
ráncuk mind-mind: hasadás-ok.
Álmaimban összegyűlnek,
körülállnak – avítt-gyűrtek.
Vitatkozgatnak, becsülnek.
„Nézd, a gazdánk még elnyűttebb!”
(Így szólnak, mi tagadás.
Újakat venni kár lenne,
mert romlott váz már a testem,
rímbe is kár menekednem…
Az Úr felöltötte a felhőt,
mennyig ne jusson el imám.)
•