Az erdélyi református egyház helyzete a második bécsi döntést követően
Mint a magyar lakosság egy jelentős részének képviselői, természetesen a református elöljárók is részt vettek a bevonulási ünnepségeken. Vásárhelyi János püspök szeptember 11-én üdvözlő beszédet mond a bevonuló honvédek érkezésekor, majd a kormányzó fogadásakor rendezett nagy ünnepségen, szeptember 15-én is.10 Szeptember 10-én jelenik meg a Református Szemlében Vásárhelyi János pásztorlevele, melyben többek között ez áll: „Érhetett-e nagyobb öröm, mint minket ért az az öröm, hogy újra egyesülhettünk testvéreinkkel és a közös magyar haza gyermekeivé lehettünk.”11 A szeptember 11-én, a bevonuló honvédek fogadása alkalmával mondott beszéd utolsó szavai pedig: „Isten hozott, Isten áldjon meg benneteket!”.12 Ugyanaz a hozzáállása a változásokhoz Tavaszy Sándor püspökhelyettesnek is, akinek ugyanebben a számban jelenik meg A bécsi döntés után c. írása. Tavaszy is kifejti örömét, azonban esetében már árnyaltabb a kép, és mivel cikke nem hivatalos álláspontot képviselő dokumentum, megteheti, hogy szót ejtsen azoknak a magyaroknak a sorsáról is, akik továbbra is Romániában maradtak. „Sokkal jobban tele van a szívünk szomorúsággal nekünk, erdélyi magyaroknak, tőlünk elszakított erdélyi magyar testvéreink miatt, hogysem zavartalanul beszélni tudnánk erről a nagy tényről... Mi ma vérezve és könnyezve örvendünk” – írja.13
Mint minden más intézménynek, a református egyháznak is meg kellett szerveznie saját maga átállását, adaptálódását a megváltozott körülményekhez. Ez alkalommal kimondottan három problémát kell megtárgyalni: a Kolozsvár központú református erdélyi egyházmegye kapcsolata az anyaországi egyházmegyékkel, illetve az ezen viszonyokban beállt látványos pozitív változások, az egyházmegye viszonya a román hatóságokhoz, illetve gondoskodása a továbbra is román fennhatóság alatt maradó dél-erdélyi hívekről, valamint viszonya az új hatóságokhoz.
Rendkívül megható a magyarországi református egyházmegyék és gyülekezetek, valamint ezek vezetőinek szeretetteljes, azonnali reagálása a Magyarországhoz visszatérő testvérközösség irányába. Ravasz László püspök, a magyarországi református egyház vezető figurája a visszatérés alkalmából rádióüzenetben köszönti Kolozsvár városát: „Légy üdvözölve, kincses Kolozsvár, legkedvesebb hazatért testvérünk!”14 Ugyancsak Ravasz László – református püspöki minőségében – táviratban is üdvözli erdélyi hittestvéreit.15 Szeptember 26-án üdvözli Alsózemplén egyházmegyéje Sárospatakról Erdélyt, dr. gróf Bethlen Pál egyházmegyei gondnok megnyitóbeszéde révén, melyből a következőt érdemes idézni: „Az Örökkévaló Isten áldja meg ezt az újraegyesülést, s drága magyar hazánk és szeretett református anyaszentegyházunk ölelje boldogan keblére sokat szenvedett gyermekeit.”16 Október 10-én tartott közgyűlést a beregi egyházmegye Beregszászban, ennek jegyzőkönyvéből az alábbiakat tartom fontosnak kiemelni: „Egyházmegyei közgyűlésünk testvéri szeretetének és boldog együtt örvendezésének jeleként ezt a határozatot megküldi az Erdélyi és Királyhágó melléki egyházkerület közgyűlésének.”17 Október 14-én távirat érkezett Mezőtúrról, melyben Marjai Károly helyi lelkész a következőket írja: „Húszéves szenvedésből kiszabadult református testvéreinket boldog örömmel öleljük magunkhoz és együtt áldjuk a szabadulást szerző igaz Istent, az erdélyi egyházkerületet imádságunkba foglaljuk a mezőtúri református egyházközösség nevében.”18 A komáromi egyházmegye üdvözlete november 7-én jut el Kolozsvárra.19 A Kecskeméti Egyházmegye november 25-i közgyűlésének jegyzőkönyvébe a következő baráti üdvözletet jegyzik be: a kecskeméti közgyűlés „szeretettel köszönti és külön is forró üdvözletét küldi a hazai történelemben és a református magyar egyházi életben egyaránt oly nagy fontosságú szerepet játszott erdélyi hittestvéreknek.”20 El lehet mondani azt, hogy az erdélyi egyházat az anyaországi hittestvérek a legteljesebb szeretettel üdvözölték.
2 / 4 
•