Identitásválság és értékválság a két világháború közötti lírában
Jegyzetek
1. A tanulmány megírásának ideje alatt a szerző az MTA-OM Domus Hungarica Scientiarium et Artium-ösztöndíjában részesült.
2. Vö. Eisemann György: „A befagyott emlékezet” és a „világfolyás”. In: Bednanics Gábor – Bengi László – Kulcsár Szabó Ernő – Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Hang és szöveg. Költészettörténeti kérdések a lírai modernségben. Osiris Kiadó, 2003, 129–150.
3. E nézőpontváltás jellegének, szempontjainak részletes kifejtését lásd elsősorban: Kabdebó Lóránt: Költészetbeli paradigmaváltozás a húszas évek második felében. In: Kabdebó Lóránt – Menyhért Anna (szerk.): Tanulmányok Szabó Lőrincről. Anonymus Könyvkiadó, Budapest, 1997, 18–45. old; Kulcsár-Szabó Zoltán: Dialogicitás és a kifejezés integritása. In: Kabdebó Lóránt – Menyhért Anna (szerk.): Tanulmányok Szabó Lőrincről. Anonymus Könyvkiadó, Budapest, 1997, 78–94. old; Kulcsár Szabó Ernő: Szétterült ütem hálója. Hang és szöveg poétikája: A késő modern korszakküszöb József Attila költészetében. In: Kabdebó Lóránt – Kulcsár Szabó Ernő – Kulcsár Szabó Zoltán – Menyhért Anna (szerk.): Tanulmányok József Attiláról. Anonymus Könyvkiadó, 2001, 15–43.
4. Szabolcsi Miklós: Paradigmaváltás? Korszakváltás? In: Kabdebó Lóránt – Kulcsár Szabó Ernő (szerk.): „de nem felelnek, úgy felelnek” – A magyar líra a húszas–harmincas évek fordulóján. JPTE Irodalomtudományi Füzetek, Pécs 1992, 216.
5. Németh G. Béla: Kosztolányi fölfogásának néhány eleme. In: Mész Lászlóné (szerk.): A rejtőző Kosztolányi. Esszék, tanulmányok. Tankönyvkiadó, 1987, 16–27.
6. Jürgen Habermas: A modernség időtudata és szükséglete a magában megbizonyosodásra. In: Filozófiai diskurzus a modernségről. Helikon Kiadó, 1998, 9.
7. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981, 306.
8. Lengyel András: Maszk és költőszerep. Kosztolányi Dezső szerepértelmezéséről. In: Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2000, 166.
9. Kosztolányi Dezső: Három arckép. In: Réz Pál (szerk.): Én, te, ő. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973, 116–117.
10. Láng Gusztáv: Bukolika pásztori tájakon. In: A lázadás közjátéka, Dsida-tanulmányok. Savaria University Press, Szombathely, 1996, 35.
11. Peter Sloterdijk: A gondolkodó a színpadon – Nietzsche materializmusa. In: Nietzsche-tanulmányok, Helikon Kiadó, Budapest, 2001, 152.
12. Sören Kierkegaard: Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szókratészra. In: Sören Kierkegaard írásaiból. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982, 96.
13. „Baudelaire – mondja Paul de Man – a halál legvisszataszítóbb aspektusait ünnepli a természetes és örömteli érzékelés nyelvén; vagy szándékosan nekrofil képeiben. […] Az ilyen költők akkor a legkitűnőbbek, amikor ritka pillanatokban levetik a maszkot – mint például abban a különleges versben (Le Réve d`un curieux), amelyben Baudelaire felismeri, hogy a halálban való egység ígérete maga is teátrális fikció, a képzelet játéka, amely nem ér véget az ellentétek soha be nem következő egyesülésére váró örök várakozás igazi kínjaival.” Paul de Man: A szimbolizmus kettős aspektusa. In: Olvasás és történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 107–108.
14. A korai görög gondolkodásban – állapítja meg Heidegger – a „phüszisz” elsősorban egy mindent átfogó „működés”-ként jelenik meg. Lét és létező effajta elválaszt(hat)atlanságában pedig az ember és a természet nem egy rész-egész viszony egy-egy alkotóelemeként értelmezhető, hanem a mindenség egységét adó mozgásban. Vö. Martin Heidegger: A phüszisz lényegéről és fogalmáról. Ford. Vajda Károly. In: Útjelzők. Osiris Budapest, 2003, 225–282.
15. Kulcsár Szabó Ernő: Szétterült ütem hálója. i. m. 27.
16. Paul de Man: A szimbolizmus kettős aspektusa. i. m. 107–108.
17. Vö. Vári György: „Mert annyit érek én, amenynyit ér a szó”. Kultusz, figuráció és kulturális emlékezet összefüggései Radnóti Miklós költészetében. Jelenkor, 2002/3., 317.
18. Vö. Paul de Man: Az olvasás allegóriái. Ictus Kiadó, Szeged, 1999, 230.
19. Vö. Tolcsvai Nagy Gábor: A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben. In: Bednanics Gábor – Bengi László – Kulcsár Szabó Ernő – Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Hang és szöveg, Költészettörténeti kérdések a lírai modernségben. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 56.
20. Uo.
21. Uo.
22. Uo.
23. „az aposztrophé vagy az ént osztja fel, hogy megtöltse a világot, benépesítve az univerzumot az én részeivel […], vagy pedig [mint ez esetben is] belsővé teszi azt, amit külsőként lehetett volna elgondolnunk.” Vö. Jonathan Culler: Aposztrophé. Helikon, 2000/3., 370–389.
24. Kabdebó Lóránt: A klasszikus irodalom esélye a dialogikus poétikai gyakorlatban – Kérdések József Attila Ars poetica című versének olvasási hagyományában. Literatura, 1997/1., 64–87.
25. Az én-integritás szétboml(aszt)ásának folyamata a költemény negyvenkilencedik sorában, a „Hallod-e csont, a csöndet?” rákérdezésben éri el legmélyebb pontját. A legtöbb elemző által a vers abszolút nullpontjaként, a dezantropomorfizáltság legmélyebb szintjeként tekintett „Összekoccannak a molekulák” szintagma mögött pedig lényegében tetten érhető az az előbb összetartó, majd szétterjedő mozgás, mely a retorikai struktúra egészét egyfajta paradigmatikusan szerveződő protozeugmaként maga köré fonja. Az „Összekoccannak a molekulák” szókapcsolat metaforikussága tehát az elemi részek ütközésének képében egy olyan ellentétes irányultságú (szöveg)mozgásra is utal, mely a jelentésképződés retorikai tendenciáinak megfordításával az identitás (re)konstruálásának folyamatát indítja el a versben.
26. Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről. In: Réz Pál (szerk.): Nyelv és lélek. Szépirodalmi Könyvkiadó – Forum Kiadó, Budapest–Újvidék, 1990, 75.
27. Kosztolányi Dezső: Új költészetünk. In: Réz Pál (szerk.): Nyelv és lélek. i. m. 485.
28. Buber, Martin: Én és Te. Európa Kiadó, Budapest ,1994, 47.
29. Menyhért Anna: Esti Kornél énekel-e? A szerzőiség kérdéséről Kosztolányi Esti Kornél éneke című verse kapcsán. In: Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály (szerk.) Újraolvasó: Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről. Anonymus Kiadó, Budapest, 1998, 40.
30. Uo. 41.
31. Hiszen amennyiben a lélek testtel szembeni halhatatlansága – vagyis az „isten engem” szókapcsolat hitbizonyságként való értelmezése – tekinthető mérvadónak, akkor az öröklét biztonságtudata, ha pedig a „szeszélyek” pillanathoz kötöttsége és az „isten engem” szókapcsolat egyszerű közhelyként, retorikai konvencióként való érvényesülése áll előtérben, akkor az elmúlás fájdalma ragadható meg e sorokban.
32. „azt, ami vagy te, tettesd, / királyi ösztönöddel / ismersz-e még felettest?”
33. Menyhért Anna: Esti Kornél énekel-e? i. m. 41.
34. „Dehát egyedül vagyok, / felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, / senki se láthat. / A csend-falon kísértet-ujjak motoszkálnak, / nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra.”
35. Schein Gábor: Egyik névben a másikat (Az ironikus allegoricitás alakzata Füst Milán költészetében). Alföld, 1999/9., 52–53.
36. Hans Georg Gadamer: Igazság és módszer. (Egy filozófiai hermeneutika vázlata). Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 437.
37. Friedrich Nietzsche: A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról. Athenaeum, 1992/3., 7.
38. Kulcsár Szabó Ernő: Az elidegenített nyelv „beszéde”. Az avantgárd hagyomány kérdéséhez. In: Szöveg, medialitás, filológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, 190.
39. Angyalosi Gergely: A név és aláírás problematikája Jacques Derrida műveiben. Filológiai Közlöny, 1996/2.
10 / 10•