ez szé(p) avagy 56 a svéd irodalomban
A Vi s°ag det hända 1957 áprilisában készült el, és ennek a bevételét is a magyarországi segélyszámlára, valamint a magyar menekült diákok megsegítésére használták fel. A könyv 2002-ben Eugen Storlind fordításában és kiadásában Ez történt, láttuk! címmel magyarul is megjelent Helsingborban. A könyvnek több érdekessége is van. Mindjárt az első, hogy a Pándy–Stenborg-féle 1944-es fordítást (Kölcsey és Ady) újra lefordítja! Érdekesek, izgalmasak, informatívak ezek az írások. A történelmi részben például, a mai kor emberéhez alkalmazkodva, a középkori Budát mindenféle magyarázat nélkül Budapestnek írják.
Érdemes felvillantani a kötetből néhány pillanatot. Attis Ljungström Tíz nap Magyarországon című naplójában – igaz, hogy nem Sopronban, ahol majd Carola Hansson regénye kezdődik, hanem Győrben, de – ezt írja: „...20.25-kor láttam, hogy hirtelen elkomolyodtak az arcok. Egy fiú és egy lány, láthatólag összetartoztak, ahogy a rádiót hallgatták, egyre lehangoltabbak lettek. A lány aggódva nézett a fiúra, de a fiú nyugodtan ölelgette a félős lány derekát, magához szorította.” November 8-i feljegyzéseiben is van egy olyan részlet, amely majd egy másik szerző írásában talál folytatásra: „Mikor a sok külföldi zászlóval dekorált autó visszaérkezett Budára, örömmel fogadták az emberek, sokan azt hitték, hogy végre megjöttek az ENSZ küldöttei...” Lars Orup hasonló felépítésű, Visszhang Budapestről című naplójában megjelenik a svéd motívum, a nap: „A nappal versenyeztem, amikor Budapestről Bécs felé hajtottam.”
*
Szinte ugyanezekkel a szavakkal, „a naplementével versenyezve” kezdi írását Barbro Alving A magyar balsors című írásában ugyancsak a Vi s°ag det hända című antológiában.
Szintén 1957-ben, de már a tengerentúlról, Kanadából érkezik a következő könyv. Szerzőjének neve Laszlo Beke, címe pedig Studentens Dagbok: Budapest, 16. Okt. – 1. Nov. 1956. (Egy diák naplója). A név nyilván pszeudonim, a könyv szerzője a Forradalmi Diákbizottságot megalapító 43 diák egyikének vallja magát, ezért az álnév. Mivel a szerző máig érvényes leleplező adatokkal nem szolgál, és az írás műfajilag semmivel sem több a személyes naplónál, ezért csak néhány érdekességet emelek ki belőle: a mai Petőfi hidat (1952-ben avatták) még Horthy-hídnak nevezi. Vagy például az 52. oldalon – október 24-éről szól ez a rész – ez áll: a rádió folytatja kommunista kampányát, s ezt mondják be: „Anyák! Akadályozzátok meg, hogy férjeitek támogassák a forradalmi elemeket”! Érdekes lenne utánanézni, valóban így hangzott-e ez el akkor, forradalomnak nevezte-e a hatalom a történteket, vagy csak elírásról van szó? Az tény, hogy október 24-én 20.45 órakor Kádár János a rádióban ellenforradalomnak nevezi a megmozdulásokat.
Egy másik érdekes részlet a könyvből: egy órásüzlet betört kirakata mellett az ajtón ez a felirat olvasható: „Láttuk, hogy betörték az ablakot, ezért elvittük magunkkal az árut. Bármikor visszakaphatják őket Kovácséknál, Rákóczi út 78.”
*
Sture Källberg: Uppror – Budapest 1956 (Forradalom – 1956 Budapest). A könyv fülszövege szerint Källberg 1965-ben (!) a forradalom alatt Budapesten, saját állítása szerint azonban csak a nyolcadik kerületben tartózkodott, mígnem november 7-én elfogták az oroszok. A könyvet elolvasva kiderül azonban, hogy nem fogták el, hanem megszállták a Palace Szállodát, amelyben Källberg tartózkodott.
2 / 8 
•