Börtönjátékok
Kati néni a majdnem üres boltjában kártyából jósol Violának: nyugodt életet, gazdag férjet, öt gyermeket, rádiót és Lenin összes műveit, ajándékba. De mintha nem Elektromos Gyuri lenne a férj, magyarázza. Viola Mitika bácsira vagy valamelyik fiatal milicistára gyanakszik, de Kati néni szerint Dunás fivér lesz a párja, mert egy folyót lát. Tika hozzáfűzi: Zoli lesz az.
A cementgyáriak megérkeznek, néhány áccsal, akik hozzálátnak a barakk és a kultúrház felépítéséhez. Folyik a munka: a két transzport tagjai is segítenek, befut az igényelt „segély”, még egy tehenet is küldött a Központ, Viola főz, Kati néni elfoglalta helyét a budi előtt, rózsaszín pezsgőt iszik, a saját boltjából, mert „ezt a mesterséget csak így lehet elviselni”. Elektromos Gyuri bevezeti a villanyt az új barakkba és a kultúrházba, az első transzport tagjai a magukkal hozott könyveket beadják a könyvtárba. Ilyen könyvek kerülnek oda: Magyar urak kesztyűviselete, Hogyan adjunk mattot? Vörösmarty Mihály: Zalán futása. Amikor Marika rendszeretetből kiakasztja a piros lámpát az új barakk bejárata fölé, kiderül: a lányok azt hitték, a régi mesterségüket folytatják, új körülmények között. Elektromos Gyuri közli velük: itten dolgozni kell, havi fixért, s nem riszálni. A lányok mindenesetre felírják a barakkra a címet: Virág utca 16. A cementgyári szakszervezeti elnök és a párttitkár kijelenti: vasárnap műsoros délutánt tartanak, majd éjfélig tartó táncünnepély következik, a cementgyári munkások részvételével, abból az alkalomból, hogy a telep beindul.
A kultúrházi táncünnepélyen nagyszámú cementgyári munkás jelenik meg, öltönyben. A falakat jelszavak és fenyőágak borítják. A két transzport tagjai továbbra is fura, immáron nagyon rongyos ruházatot viselnek. A gramofont és a zenét a hölgytranszport szolgáltatja, a sört és a pálinkát Kati néninél vásárolhatják meg az ünneplők. Az osztályellenségnek nincsen pénze, tehát otthonról hozott emléktárgyakkal fizet. Azzal biztatják egymást, hogy az emlékeket majd visszavásárolják.
Elektromos Gyuri Marikával tangózik, s kijelenti: a pucérkodásnak pedig vége, megérkeztek a ruhák, pufajkák, holnaptól rendesen felöltöznek a telepiek, s eljárnak a cementgyárba.
Dunás Zoli rosszul lesz, Viola kiviszi a levegőre, meghánytatja, majd nedves zsebkendővel borogatja a homlokát. Dunás Zoli elsírja magát, Viola elképed. Hiszen mulatunk, jó dolog mulatni, s hátha az amerikaiak is megjönnek végre, hajtogatja. Majd megígéri: ha Zoli így legyengült, ő a kantinban majd gondoskodik, hogy jobb falatokat kapjon, egy ilyen szép fiatalember. Egy farakáson ülnek, beszélgetnek, amikor megjelenik az államvédelem kocsija. Hárman kiugranak a kocsiból, a kultúrházból kivezetik Elektromos Gyurit, betuszkolják a kocsiba. Elektromos Gyuri ordít: mi bajuk van vele? Te azt nálunk jobban tudod, pofa be – válaszolja a szekusfőnök. Marika elsírja magát, jöjj vissza, Gyuri, menjünk táncolni, szeretek táncolni, ismétli. A szekusfőnök az induló kocsiból lelövi. Viola, Tika és Dunás Zoli kimeredt szemmel bámulják Marika holttestét. Odajön Mitika bácsi a rendőreivel, igazgatják magukon az egyenruhát, érezhetően megváltozik a magatartásuk. Az ünneplők nemigen vettek észre semmit, odabent folytatódik a bál. Mitika bácsi utasítást ad a rendőröknek: a holtat azonnal el kell vinni. Két rendőr felemeli Marikát, kartól-lábtól. Hova vigyék? – érdeklődnek. A tisztásra, adja meg a választ Mitika bácsi, s ássanak azonnal gödröt neki. Odaáll a kultúrház bejáratához, hogy ne jöhessen ki senki. A rendőrök kihozzák az ásókat az irodából, s elindulnak a tisztás felé.
– Marika nénit soha senki sem fogja megtalálni – szólal meg Tika.
– Kuss – szól rá Mitika bácsi. – És mindenkinek kuss.
3 / 4 
•