A „magyar 1956” (részletek)
Október 31.
Mikoján és Szuszlov szovjet vezetők Nagy Imrének a tárgyalások során egy szövegváltozat bemutatásával is alátámasztották, hogy a szovjet vezetés elhatározta a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. A szöveg a Kreml-nyilatkozatnak a változata volt, amelyet még azon éjjel a Pravda tett közzé.
Nagy Imre a Kossuth-szobornál a Parlament előtti téren ellene tüntetők előtt elmondott beszédében bejelentette a tárgyalások megkezdését a szovjet csapatok kivonására Magyarországról és a Varsói Szerződés felmondására is. A felkelők tömege előtt tisztázta: nem ő, hanem az elmenekült Rákosi–Gerő-banda hívta a szovjet tankokat ellenük, tettükért felelni fognak. Velük ellentétben ő a magyar függetlenség harcosaként a forradalom kezdetétől következetesen a szovjet csapatok kivonásáért harcolt, erről folytatott tárgyalást. (...) A független, szabad, demokratikus magyar köztársaság éltetésével zárta beszédét.
A MÁV rádiótelefon-hálózatával kapcsolatban lévő műszaki egyetemi rádiófigyelő állomás jelezte a Magyarországon tartózkodó szovjet erők kétirányú mozgását: Budapestről keleti irányban, ugyanakkor Záhony keleti határállomásról nyugati irányban egy nagyobb méretű csapatmozgást jelentettek, amit a miskolci, nyíregyházi rádióadók azzal erősítettek meg, hogy páncélos erők lépték át a magyar határt nyugati irányba mozogva.
A Tatabányai Forradalmi Tanács tiltakozó jegyzék benyújtását követelte a szovjet csapatkivonási megállapodás szovjet részről történő megszegése miatt.
A rádió fontos hírként közölte, hogy Tóth Lajost, a honvédelmi miniszter első helyettesét és a honvéd vezérkar főnökét elbocsátották, helyébe Maléter Pált nevezték ki vezérőrnagyi rangban első honvédelmi miniszterhelyettesnek.
A távozó szovjet vezetőknek Nagy Imre bejelentette, hogy új szovjet katonai csapatok Magyarországra érkezéséről kapott jelentést. Kérte a csapatkivonási tárgyalások azonnali megkezdését. Búcsúztatásukkor Münnich Ferenc „összemosolygása”(-kacsintása) Szuszlov szovjet vezetővel rosszat sejtetett, mintha már tudott volna valamit, amiről akkor talán még Kádár sem tudott.
Spencer Barnes, az amerikai nagykövetség új ügyvivője táviratban értesítette Washingtont a szovjet csapatok kivonulásáról Budapest területéről, amely így hangzott: „Budapesten ma reggel gyakorlatilag biztossá vált: a magyar forradalom történelmi tény.” Kérésére ígéretet kapott Eisenhower elnöktől Magyarország erkölcsi támogatására. Eisenhower ugyanakkor televízió- és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatát kifejezve, egyben a magyar események kapcsán hangsúlyosan barátian biztosította a Szovjetuniót és annak szövetségeseit, hogy nem keres új szövetségeseket Közép-Európában.
Hruscsov ugyanakkor tárgyalásokat kezdett csatlós országai kormányaival és Kínával, de nem csapatai kivonásáról a térségből, hanem szövetségesei felsorakoztatásáról maga mögé Magyarországnak a Kremlben még ezen a napon eldöntött katonai lerohanásában.
November 1.
Az újraalakult politikai pártok megkezdték tevékenységüket, lapjaik: a kisgazdapárti Kis Újság, a szociáldemokrata Népszava, a nemzeti parasztpárti Szabad Szó a forradalom győzelméről írtak. Külföldről is közölték a legfrissebb híreket, így az Egyiptom elleni izraeli–angol–francia támadásról.
A szabadság második napján a szovjet csapatoktól mentes Budapesten bizakodó emberek tömegesen indultak a munkahelyükre. A háború emlékét idéző romos utcákon megkezdődött a romok eltakarítása. Nemzetiszínű karszalagos új karhatalom, a Nemzetőrség ügyelte a közrendet és közbiztonságot. Folyt az egy hétig tartó harcban a szovjetektől zsákmányolt fegyverek begyűjtése a nemzetőrség parancsnokának felhívására. Az Írószövetség rádión keresztül szólt a fővárosiakhoz és a vidékiekhez: bármilyen személyes bosszú méltatlan lenne a forradalom világszerte csodált tisztaságához. A rádióban elhangzott közleményekre volt ÁVH-sok tömegesen jelentkeztek a forradalmi hatóságoknál személyi ügyük bírósági úton történő tisztázására. A fegyverdörej elhallgatott. Az élet békés fordulatot vett.
Közben Maléter Pál megerősítette, hogy folyamatosan tankok százai lépték át a keleti határt.
Nagy Imre a Pravdában közzétett moszkvai nyilatkozatra hivatkozva táviratban fordult Vorosilov marsallhoz, hogy jelöljön meg konkrét időpontot és helyet a csapatkivonási tárgyalásokra. A kormány megbízásából átvett külügyminiszteri tárca vezetőjeként Nagy Imre Andropov szovjet követ útján egy órán belüli választ kért a szovjet kormánytól a Magyarország határát illegálisan átlépő új szovjet csapatok azonnali visszavonása és a csapatkivonási tárgyalások azonnali megkezdése ügyében. A válasz elmaradása esetén a Magyar Népköztársaság azonnali hatállyal kilép a Varsói Szerződésből.
Három órával a határidő letelte után Nagy Imre a Parlamentben közölte Andropov nagykövettel Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az időközben elkészült, az ENSZ-főtitkárhoz november 1-jei keltezéssel benyújtott Semlegességi Nyilatkozatot is, amely szerint a magyar kormány a Varsói Szerződést felmondva egyidejűleg kinyilatkoztatta Magyarország semlegességét, és az ENSZ-hez fordulva kéri a négy nagyhatalom segítségét az ország semlegességének védelmére. A nagykövet ezt tudomásul vette, és ígéretet tett kapcsolatba lépésére kormányával.
Maléter Pál, akit közben Janza elbocsátásával, tábornoki rangra emelve honvédelmi miniszterré neveztek ki, külföldi újságírónak kijelentette, sem ő, sem Nagy Imre kormányfő nem kételkedik Mikoján adott szavában, hogy a szovjet vezetés elfogadta a nagykövet útján hozzá intézett magyar kormánynyilatkozatot, de ha megtámadnák a Magyar Hadsereget, az megvédi magát.
New Yorkban 10 óra 20 perckor az ENSZ-székház 20. emeletén ENSZ-tisztviselők visszaigazolták a magyar kormány telexgépen küldött Semlegességi Nyilatkozatának vételét és 20 perccel később a második telexüzenetet is, amelyben Nagy Imre arról értesítette az ENSZ-főtitkárt, hogy a korábban visszahívott, leváltott Kós Péter helyett Szabó János, az állandó küldöttség első titkára képviseli Magyarországot az 1956. november 1-jére összehívott ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésén. Erre nem került sor, mert a Biztonsági Tanács ugyan napirenden tartotta a magyar ügyet, de a szuezi ügyben előzetesen e napra összehívott közgyűlésre nem terjesztette be, hanem elhalasztotta egy következőre.
Nagy Imre este 19 óra 50 perckor a Szabad Kossuth Rádióban a nemzeti kormány nevében kinyilvánította a „magyar nép millióinak osztatlan akaratát: az ország semlegességét”.
Kádár János késő esti beszédében, mintegy válaszul a Nagy Imre-beszédre, arra figyelmeztetett, hogy „a nép felkelése válaszút elé érkezett, vagy lesz elég ereje (…) vívmányai(nk) megszilárdítására, vagy szembe kerül(ünk) a nyílt ellenforradalommal”. Miután Kádár a nem létező Horthy-ellenforradalommal riogatott, Münnich hívására, akit viszont egy számára ismert szovjet telefonáló hívott titkos találkozóra azt követően, hogy a két szovjet vezető visszarepült Moszkvába, együtt tűntek el a nyilvánosság szeme elől. Titokban a szovjet nagykövetségre hajtattak. November 4. hajnaláig az MSZMP vezetői sem találtak kapcsolatot Kádárral. (...)
6 / 8 
•