1956 Romániában – és ami utána következett
Diákszervezkedések – 56 példájára
A magyar forradalom eseményei nemcsak az egyetemi ifjúság körében keltettek visszhangot, hanem az ifjúság sokkal szélesebb köreiben. Romantikus tervek születtek a magyar forradalom megsegítésére, mint például Baróton, ahonnan négy kisdiák vágott neki október végén a zöldhatárnak (közülük kettő át is jutott – őket 1957 tavaszán tartóztatta le az AVH és adta vissza a Securitaténak). Tudunk olyanokról is, akiket a magyarországi fegyveres harcokban vagy a tüntetésekben való részvétel vádjával ítéltek el a román katonai bíróságok (Nagy Lakatos János, Salamon László, Szatmári Zoltán), s többeket, akik a forradalom alatti sajtó termékeit hozták haza magukkal, s azok itthoni terjesztése miatt kerültek börtönbe. (A helyzet fintora, hogy ezeknek a lapoknak egy részét, például az Irodalmi Újság utolsó, már a forradalom napjaiban megjelent számát előfizetőinek a román posta november folyamán még lelkiismeretesen kikézbesítette.)
Diákos kezdeményezésből született a röpcéző temesvári Bíbor Banda, amelynek 9 tagja ügyében 1958. október 22-én hirdetett ítéletet a Katonai Bíróság; hasonlóképpen az 1960-ban felderített sepsiszentgyörgyi diákszervezet, a Fehér Szarvasok, vagy a gyergyószentmiklósi Erszényi-csoport.
56-os ösztönzésre komolyabb titkos ifjúsági szervezetek is létrejöttek Erdélyben, ezeknek alapítói és tagjai a magyar nemzeti hagyományok ápolását, a nemzeti öntudat ébren tartását tűzték ki célul. Ilyen szervezet volt a sepsiszentgyörgyi volt Székely Mikó Kollégium diákjait tömörítő Székely Ifjak Társasága, amelynek tagjai 1957-ben és 1958-ban március 15-én megkoszorúzták az 1848-as szabadsághősök sepsiszentgyörgyi emlékművét (a második koszorúzáskor buktak le); ilyen a Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, az EMISZ, amely az egész Erdővidéket és a Homoród-mentét átfogta; ilyen a Szászrégenben és Marosvásárhelyen tanuló, többnyire gyergyói diákokból alakult Fekete Kéz, amelyet 1961 nyarán lepleztek le, s amelynek céljai között ott szerepelt az is, hogy széles körű társadalmi mozgalmat szervezzenek a magyar iskolák felszámolása ellen. És ilyen volt a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége (SZVISZ), amely Biharra, az Érmellékre és Szatmárra terjedt ki, s amelynek tagjait 1961-ben állították bíróság elé.
A SZIT-perben 9 diákot ítéltek el, az EMISZ-perben 77 személyt, az SZVISZ-perben 63-at, a Fekete Kéz-perben 24-et. A két csoportban elítélt 173 diák és felnőtt összbüntetése meghaladta a kétezer évet.
1964-ben – a nemzetközi helyzet enyhülése és a Romániával szemben támasztott nyugati követelés eredményeként – teljes körű kegyelmi rendeletre került sor, s ekkor az összes politikai elítélt kiszabadult. De még az után is „fedezett fel” a Securitate rendszerellenes magyar szervezkedéseket: ekkor került sor a gyergyói Török József és társai letartóztatására, majd perére (a csoport 12 tagját 1966 tavaszán ítélték el, de az ellenük felhozott vádak egy része 1956-ig volt visszavezethető), s ugyancsak ekkor göngyölítették fel az Erdélyi Ifjúság nevű szervezetet, amelynek tagjait 1965-ben állították bíróság elé.
8 / 11 
•