A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra)
Ignotus Pál elintézte, hogy a nemzetközi PEN Klub nekem egy éven át ösztöndíjat folyósítson, hiszen tag voltam már akkor. A magyar emigrációs élettel 1958-ban ismerkedtem meg, a forradalom évfordulóján. Egy Gruber nevű fiatalember volt az ünnepi szónok, akit úgy konferáltak be, mint a MEFESZ főtitkárát az ELTE-ről. Addig azt hittem, ezt a posztot én töltöttem be! Otthagytuk a bulit, és egy jó évtizedig felé sem néztünk semmiféle emigráns összejövetelnek. Már akkor lopták a forradalmat, és lopják azóta is! Megmaradtunk politikai menekültnek. Ez a Kádár-adminisztrációnak nem tetszett. Kényelmetlen volt, hogy van politikai emigráció. Kitartottunk ellenzéki politikánk és magyarságunk mellett. Hálából az Antall-kormánytól 30 napos egyszeri ki-be lépési engedélyt kaptam 1992-ben Magyarországra. Nem látták szívesen a tényleges forradalmárokat! Ma sem látják, és a hazatérő nem tud beilleszkedni, mert az orosz gyarmatosítás jellem- és jellegtelen nómenklatúrát tenyésztett ki, az meg klikkszellemet. Ez talán a leglényegesebb oka, hogy bár a forradalom, ha késve is, meghozta a szabadságot, de a magyar nép ezzel a szabadsággal nem tud értelmesen bánni. Nem érdemelte meg 1956 véráldozatát. Ha ezt előre láttam volna, nem fogtam volna fegyvert!
Elhangzott 2006. június 7-én Nagyváradon, a III. Partiumi Írótáborban.
9 / 9•