A „magyar 1956” (részletek)
Október 25.
Az ÁVH a bevetett szovjet csapatokkal együttműködve elrettentő tömegmészárlást hajtott végre Budapesten, a Parlament előtti téren több száz, majd másnap Mosonmagyaróváron másfél száz ártatlan halálos áldozattal.
A hatalmas felháborodást kiváltó terrorakció hatására Gerő országos pártfőtitkárt Mikoján és Szuszlov szovjet vezetők jelenlétében – talán éppen az ő sugalmazásukra – leváltották.
Forradalmi bizottságok és üzemi munkástanácsok új hatalmi szervekként jöttek létre és terjedtek el gomba módra az egész országban Debrecentől Csepelen át Mosonmagyaróvárig. Budapesten a fegyveres harc a belvárosi párt- és kormánynegyedhez közeledett. A leváltott Gerő helyébe a jugoszláviai tárgyalóküldöttségben részt vett Kádár Jánost állították. (...)
Október 26.
Miközben a rádió ún. fasiszta ellenforradalmi bandák felszámolásáról közölt álhíreket, a forradalom és szabadságharc sikerrel folyt az egész nap folyamán. A „pesti srácok”, a fegyvert fogó munkások tinédzser korú gyermekei benzinpalackokkal tucatszámra semmisítették meg a budapesti utakon nehezen mozgó, csak házsorok romhalmazzá lövésére alkalmas T54-es lánctalpas monstrumokat.
A Corvin közi szabadságharcos felkelők elfoglalták Budapest legnagyobb, Üllői úti katonai komplexumát, a Kilián laktanyát. A hadügyminiszter az egykori hadifogolyként partizánkiképzésben részesült Maléter Pál ezredest vezényelte a Corvin közi felkelőbázis megsemmisítésére, s Maléter öt tankkal érkezve, miután a helyszínen tájékozódott, átállt a forradalom oldalára. A Kilián laktanyánál egész napon át tartó hősies csatát vívott az Üllői úton százas nagyságrendben támadó szovjet páncélosok ellen, maga is számosat lőtt ki. A forradalom harmadik napján a szabadságharc legnagyobb csatájában a szovjet páncélosok addig legsúlyosabb veszteségüket elszenvedve hagyták el a Corvin köz és a Kilián laktanya környékét, amely szovjet tankok temetőjévé vált.
Dudás József Széna téri bázisparancsnok, elfoglalva a Szabad Nép székházat, előbb röplapokat nyomatott, majd a felkelők lapját, a Magyar Függetlenséget maga szerkesztette. Több más, nem kommunista lap, többek közt az Igazság is hamarosan megjelent. A vidéki rádióadók a helyi forradalmi bizottságok kezébe kerültek.
A Központi Bizottságban és a kormányban a Gerő-vonal diktátuma változatlan maradt. Az őket szolgáló rádió a valós tényekkel szemben Budapestről továbbra is a „felkelő ellenforradalmi, fasiszta bandák” végleges kifüstöléséről sugárzott álhíreket.
3 / 8 
•