A pártbüró jelenti…
Szántó elvtárs jelentette, hogy Körtvélyesen a begyűjtés alkalmával veszekedés keletkezett, s egyesek így fenyegetőztek:„Rátok is sor fog kerülni, nem fogtok ezután lopni a néptől”. Mihályfalván egy személy átment Magyarországra, de néhány óra múlva visszatért, és az illetékes szervek letartóztatták. A magyar vasutasok ötágú csillag nélküli egyensapkában jöttek át és tárgyaltak a helybeliekkel, hasonlóképpen egy Magyarországról hazajött személyt közrefogtak az emberek és kérdezősködtek az ottani helyzetről. Intézkedés történt, hogy senki se folytathasson ellenséges propagandát. Azt is elpanaszolta Szántó, hogy Szentjobbon fegyvert, pisztolyt találtak egyes személyeknél, s a milicista bekísérte őket, de az ügyész elengedte azzal, hogy nem használták a fegyvereket. Az ügyész így járt el azzal a kulákkal is, aki rátámadt a begyűjtőkre, szabadon bocsátotta, azzal mentve az illető cselekedetét, hogy idegességében tette.
Fodor elvtárs arról számolt be, hogy Vaskohszikláson (Ştei) egy munkás azt fejtegette társainak, hogy helyesen cselekedtek a magyarok, ez jó nekünk is, mert a kormány intézkedni fog a helyzetünk megjavításáról. Beszámolóját azzal zárta, hogy „a Securitate szóba állt az illető munkással”.
Lucaciu Vasile Körös rajonból elmondta, hogy Bélnagymaroson (Mărăuş) a könyvelő ittas állapotban számon kérte a rajoni pártbüró tagjától, Vasile elvtárstól, hogy miért vett el egy disznót az egyik embertől, hozzátéve: nem tanult a Magyarországon történtekből? Majd másokkal együtt azt kiabálta: Éljen a szabad Magyarország és Lengyelország!
Benkő Dénes Somlyó rajoni beszámolójában szintén az ügyészre panaszkodott, hogy nem védi eléggé a begyűjtőket. Az egyik begyűjtő fel kellett másszon egy gazda padlására, hogy az ott rejtegetett kukoricát begyűjtse, s a gazda lelökte – az ügyész viszont nem büntette meg a gazdát.
Kalóczkai elvtárs elmondta, hogy a Margitta rajoni Szentlázár (Sînlazăr) faluban azt kérdezték, hogy Magyarországon is voltak-e hasonló begyűjtési akciók, és nem alakulhat-e ki Romániában is hasonló mozgalom. Megmagyarázták nekik, hogy a felkelést Magyarországon nem a parasztok indították, hanem az egyetemisták. Azt is fontosnak tartotta elmondani Kalóczkai, hogy Berettyószéplakon a körorvos nagyon örült a magyarországi eseményeknek, örömében táncra is perdült, ahogy azt a kislánya az iskolában elmondta. Igen jellemző eset – a kisiskolás szavai eljutottak a tartományi pártvezetőhöz is, aki ezt a dolgot egy fontos pártösszejövetelen ismerteti. Ugyancsak Kalóczkai roszszallóan és érthetetlenként mondta el, hogy vannak alapszervezetek, ahol az egész tagság magyar, és bár a párt Központi Bizottságának körleveleit magyarul ismertették, mégsem szólt senki hozzá, nem akartak állást foglalni.
A gyűlésen számos javaslat hangzott el a politikai munka javításáról a tömegek soraiban, és ezt Szenkovics elvtárs is kiegészítette néhány hasznos tanáccsal. Érzékelhetően féltek az elvtársak…
Október 28-ától a tájékoztatók már számozva kerültek be a dossziéba, az e napi a kettes számot kapta. Ebből is csak az úgynevezett ellenséges megnyilvánulásokról szóló jelentéseket idézzük.
Margitta rajon Csekenye (Reghea) településének kollektív gazdaságában egy párttag, Szilágyi János azt mondta: „Nincs mit csodálkozni azon, ami Magyarországon történt, hisz ott is azt tették, amit nálunk. Még az utolsó kecskét is elvették a parasztoktól, s ha fellázadtak, jól tették.” A jelentéshez hozzáfűzték: „Lucaciu elvtárs határozottan cáfolta ezt az állítást, és keményen elítélte az ilyen megnyilvánulást.”
A béli (Beliu) lelkész több hívét magához hívta, és felolvasott nekik egy röplapot, melyet Magyarországból dobtak le légi úton, és ami a kollektív gazdaságokról szólt. A Securitate szervei vizsgálják az ügyet.
•


