A pártbüró jelenti…
Visszatérve az elsőtitkár beszédére, még egy, enyhén szólva furcsa és elgondolkoztató kijelentését idézzük belőle: „(…) Mi arra is kellene gondoljunk, hogy az iskolákban, de más területeken is, a vezető szerepet csak zsidók töltik be. Nehogy antiszemita hangulat keletkezzék ebből. Az emberek ilyen komolyan tárgyalják ezt a kérdést…” Talán nem véletlen, hogy 1956. december 22-én a tartományi pártbizottság bürójának 131. számú jegyzőkönyvében az alábbi határozatra bukkantunk: „A pedagógiai kabinet főnökét, Deutsch Irinát le kell váltani, mert nincs tekintélye a tanügyi káderek előtt, és mert objektivista álláspontot foglalt el a 3-as számú középiskolánál végzett ellenőrzéskor és nem volt megfelelő az álláspontja Mihályi tanuló eltávolításának kérdésében sem. Javaslat – nevezzék ki helyette Iureş Irinát.”
Visszatérve a Központi Bizottság számára készített tájékoztató jegyzékekre, a november 30-i, 35. számú jegyzékben feljelentenek egy minisztériumi tanfelügyelőt is, a következőképpen: „November 29-én a Tanügyi Minisztériumból ellenőrzésre jött Nagyváradra egy Nistor nevű inspektor, aki nem bizonyult megfelelően elvszerűnek András Vince aligazgató és Mihályi Zoltán X.-es tanuló szankcionálásának kérdésében, akiknek ellenséges megnyilvánulásaik voltak népi demokratikus rendszerünkkel szemben. Azon tanárok mellé állt, akik el akarták simítani ezt az ellenséges megnyilvánulást.”
A december 5-i, 36. tájékoztatóban szintén iskolára vonatkozó jelentés volt: „Az új fizetési rendszerről a Szakiskola egyik mestere, Pleş, aki egyébként párttag is, azt mondta, hogy a kormány ezzel félrevezette az embereket, és csak a magyarországi események miatt hozta ezeket az intézkedéseket.”
A december 7-i 37-es számú tájékoztatóban olvasható: „A 4-es számú középiskola pedagógusa, Drimba Nicolae értesítette a pártbizottságot, hogy december 4-én este bement az internátusba egy személy és a diákokkal tárgyalt. Amikor igazoltatni próbálták, nem árulta el kilétét. Végül a tanulóktól tudták meg, hogy Bangó Jánosnak hívják és a diószegi MAT-nál dolgozik. Az ügyet kivizsgálják.” Tehát a román pedagógus ébersége továbbra is töretlen volt, egy újabb bűncselekményt leplezett le. Ugyanebben a jegyzékben szóltak a hírhedtté vált szalontai iskoláról is a következőképpen: „A szalontai 3-as számú elemi iskolában, ahol a volt igazgató Tordai jelenleg le van tartóztatva, húsz VII-ik osztályos tanuló október 29-én az Alkotmánytan tankönyvből kitépte a Szovjetunió címerét, és ezt a dolgot Tordai és a többi tanár tudta.”
Az 1956-os év vége felé közeledve egyre ritkábban fordulnak elő a tájékoztatókban ellenséges megnyilvánulásokról szóló hírek, sőt három alkalommal is azzal zárul a jegyzék, hogy az utolsó három napban nem jeleztek ilyeneket. Az emberek elfásultak, belefáradtak a hiábavalónak tűnő vélemény-nyilvánításba, vitákba, hisz a magyarországi helyzet is egyre kilátástalanabbá vált.
A kommunista hatalom viszont ekkor már készült a megtorlásra, az emberek megfélemlítésére, elrettentő büntetések kiszabására, hogy ezzel szilárdítsa meg hatalmát.
1957 tavaszáig még voltak, akik tápláltak a lelkükben bizonyos reményt, hogy újból kitör Magyarországon a forradalom, és az változást hoz nálunk is. Váradon is közismert volt, sőt használták is a magyarországi titkos jelszót, a MUK-ot, vagyis hogy „márciusban újrakezdjük”.
1957 márciusában, az immár csak hetente írt tájékoztató jegyzékek 61-ikében, mely a 12–19. közötti periódusról szólt, azt írták, hogy „15-én a Petőfi parkban két román nyelvű kézzel írt plakátot találtak, amelyek a párt és a Szovjetunió elleni harcra uszítottak. Ugyanott magyar nyelvű plakátot találtak az alábbi felhívásokkal: Munkások, ki az oroszokkal! Le a párttal! Halál a kommunistákra! – Ezen a napon összesen négy manifesztumot találtak a városban. A tartományban a közhangulat jó, az embereket nem foglalkoztatják az 1956. októberi események, csupán néhány elszigetelt beszéd és megnyilvánulás fordult elő”.
20 / 20•