Goromba szél
„…”
1.
Gyorsuló táncba kezd a goromba szél a part felett. Lassabbak lesznek a lépteink. Finoman megérintelek. Szóval szeretni elméletben nem lehet, de a szerelem megcsinálásának logikája mégiscsak felizgat. Régóta nem érintett meg. Mindig foglalkoztatott. Aztán egy ponton túl megjelentél te. Másfajta probléma. Újra kezdtem érezni. Nem a valóságot.
2.
Zarándoklás fel a hegyre, a megváltó magasságokba. Kúszva mászni fölfelé, ahol kékebb minden: az ég, a fák, s mindez tökéletes kontrasztot alkot a vörös orom mindenségével. Az utolsó orom égbetörő magasságait ostromlom. Számot vetek. Nincs mivel. Mindig van számot vetni való.
3.
Az utolsó orom megmászására készülünk. A próféta égnek tartja a kezét, s vagy áldás, vagy pusztítás sújt le általa. Felfelé mutatsz és lezúdul, lefelé mutatsz és felfelé tör. Az érzelmek, amelyek lázas zuhatagok végeként benned öltöttek testet. Maszatos gépezet. Újra működöm.
4.
Az egész életem feltételes módok halmaza volt. A szerelem újraszületik a leveleken legördülő harmatcseppekben. Könnyek gördülnek végig az arcodon. Talán harmatok…
A szerelem csak körülírások körülírásával fogalmazható meg. Nem kísérletezem. Mindig újra ragasztgatom a szavak töréseit. Szilánkosra törnek az érzések. Rikító a csorbaságom.
5.
Az érzelmeim balról jobbra olvasandók. Fontos a narráció. A rendező teleordítja a teret, a pozitív hősök észrevétlenül mozognak balról, az ellenszenves figurák éppen fordítva. A szerelmünk, ha jól komponált, működőképes lesz. A formák lesznek a szereplők, kulcshelyre kerülnek. Túlkomponáljuk…
6.
Minden érzelem másik történet, más szereplőkkel. A zene aláfestés, a tervezés átugorva, a maszatolás veszélye fennáll. Igazat mondani könnyű és kellemes. A valóság mégis elviselhetetlenül gyönyörű.
7.
Harmóniára törekszem. Kontrasztok könnyed elrendezése. Finoman hangolok. Játszunk… Kizárjuk a zavaró körülményeket és átsétáljuk az alkonyt a virradatba. A szombat lázas hangzavara vasárnap csendje a város felett.
8.
Titokban érinthetlek… Figyellek. Régóta. Kíváncsian nézlek. Karjaid, mint a megfeszülő madárszárnyak, amelyek elernyednek és megmerevednek. A szél és test közös játéka… A goromba szél ide-oda dobál. Hiába a dacolás, a sodrás erősebb. Visszahúzódsz hivalkodva.
A kórlapodat keresem. Nem találom. Mi lehet az eredete, hogy benned találom a szépet. A te hunyorításod… Benne van a rendíthetetlenség, ártatlan közöny, szemérmes szemérmetlenség. A vágy és ellenkezés… Cinkosa vagy mindennek, ami engem gyengévé tesz. Lehunyod a szemed. Hamarosan szükségem lesz rád…
9.
Belefestettél a képembe. Lassan-alaposan felépített festmény volt. Munka. Alkotássá nemesült.
10.
Most egészek lehetünk… A tragikum és katarzis belőlünk ered. A gubók, amelyek körénk rétegződnek fájdalmunk fogvatartói… Minden felvetődő kérdés erősíti a szorítását.
Átölellek, és a száradó szalmabálák takarásában keresem a boldogságot. Combod forró ölelésében, csókjaid melegét érezve… Vállalva a lényegülést. Kettőnk titkát. Részemmé váltál.
Berettyóújfalu, 2005 nyara
•