A tudományos mező szerkezete
Azonban azt is észre kell vennünk, hogy a tudományos mezőt a társadalom egészével összekapcsoló gyenge kapcsolatokban az információ- és hatásáramlásnak nincs egy kitüntetett iránya. Ezért ahogy a tudományos felfedezések hatást gyakorolnak a társadalomra, úgy a társadalmi változások is hatás gyakorolhatnak a tudományos mezőre, annak szerkezetére és a nyereség esélyeinek az eloszlására. A tudományon kívülről érkező hatások azonban a tudományos mező belsejében szinte láthatatlanok, ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a tudósok egy olyan nyelvezetet használnak az eredményeik közlésére, melyben ezek a hatások ellepleződnek. Mindezek ellenére a társadalmi hatások mégis jelen vannak a tudományban, és ezek felderítésére esetenként, szociológiai elemzéssel sort lehet keríteni. Nézetünk szerint a kulturális háttér, amelyben a tudós él és dolgozik, jelentős mértékben befolyásolja a racionalitás azon normáit, melyek segítségével a tudósok képesek meghatározni, hogy adott esetben melyik elméletet tekintik „alkalmasabbnak”, vagyis hogy melyik elmélethez kapcsolódnak.(6)
A fentiekből következik, hogy ha a racionalitás azon normái, melyek segítségével választunk a lehetséges tudományos elméletek között, társadalmilag meghatározottak, akkor magukban az elméletekben is kimutathatók a társadalmi hatások. Ha a tudományos mezőt egy komplex hálózatnak tekintjük, mely a tágabb társadalmi hálózat egy alegysége, akkor el kell fogadnunk, hogy a mezőn kívülről érkező eszmék a gyenge kapcsolatokon keresztül behatolnak a mező belsejébe és ott közvetlenül hatnak. Tehát alapvetően téves Bourdieu azon elképzelése, mely szerint a tudományos mező a többi társadalmi mezőhöz képest viszonylag nagyfokú autonómiát élvez. Bourdieu megelégszik azzal a megállapítással, hogy a tudományos mezőnek saját logikája, játékszabályai vannak, azonban ezek a játékszabályok és a racionalitás normái koronként és társadalmanként különbözőek voltak, ezek a különbségek nagymértékben társadalmi eredetűek.
Összegzésképpen elmondhatjuk: azt, hogy a tudományos mezőt egy komplex hálózatnak tekintjük, egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a tudomány autonómiájáról le kell mondanunk, viszont érthetőbbé válik az, hogy miképpen születnek újítások a tudományban, és hogy miként alakulhat gyökeresen a mező szerkezete tudományos forradalmak idején.
1 Vö.: Pierre Bourdieu: A tudomány tudománya és a reflexivitás. Gondolat. Bp. 2005. p. 52.
2 Barabási Albert László: Behálózva. Magyar Könyvklub. Bp. 2003. p. 134.
3 Vö.: Uo.: p. 135.
4 Uo.
5 Bourdieu. I. m. p. 75.
6 Vö.: Mary Hesse: A tudományszociológia erős tétele. In.: Tudományfilozófia. Szerk.: Forrai Gábor, Szegedi Péter. Áron Kiad. Bp. 1999. p. 447.
5 / 5•