A pártbüró jelenti…
Az október 27-iben már „negatív” példákat is olvashatunk a tájékoztatóban. Ezekből idézünk: „Egyes személyek, elszigetelten, különböző kommentárokat, véleményeket hangoztatnak; elégedetlenek a fizetésükkel vagy kifejezik szolidaritásukat a magyarországi ellenforradalmárokkal. Például Mudura Ioan munkás az UCECOM-nál kijelentette: «Igaza van a magyaroknak, nem hagyják, hogy kifosszák őket… Az élet nálunk? Kapok havonta 300 leit, családom van, egy beteg kislányom és éljek meg? Naponta reggel 6 órától este 6 óráig kell dolgoznom, ha nem akarok éhen halni vagy lopni! Ez nem szocializmus! Mi is azt fogjuk tenni, amit a magyarok!» Szilágyi László egy ruhatisztító műhely tulajdonosa Nagyváradon, ahol összegyűlnek a magyarországi ellenforradalom helyi szimpatizánsai, kijelentette: «Egyedüli fájó pontja a felkelésnek, hogy nem tették rá a kezüket a rádióra». Azt is mondta, hallotta, hogy a temesvári egyetemisták szimpatizálnak az ellenforradalmárokkal és várják Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs visszatérését az országba, s akkor előadják követeléseiket. Már tíz napja kérik, hogy az orosz nyelv tanulása legyen fakultatív. Rajk István nagyváradi tanító kijelentette: «Büszkék lehetünk a magyar fajtánkra, szép, amit ők tesznek, de én attól félek, hogy a harcuk nem fog sikerülni». Azt is mondta, hogy nem tetszik neki Nagy Imre viselkedése, mivel kérte a szovjet hadsereg segítségét.” (Ez a Rajk István rokona volt Rajk Lászlónak, akit a hatalmát féltő Rákosi Mátyás koncepciós per alapján kivégeztetett, s akit közvetlenül a forradalom kitörése előtt rehabilitálták, illetve 1956. október 6-án nagy részvét mellett újratemettek – ez az aktus is egyik előkészítő mozzanata volt a magyarországi forradalom kirobbanásának.)
Az október 28-án készült tájékoztató már a Központi Bizottság 22. és 23. körlevelének a feldolgozását és alkalmazását ismertette. Az újabb körlevél bizonyos „kollektívák” megalakításáról intézkedett, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy megőrizzék a közrendet, feltárják és megakadályozzák az ellenséges elemek rendbontási kísérleteit és ismertessék, terjesszék a párt elvszerű és helyes politikáját a magyarországi események megítélésével kapcsolatban. A tartományi pártbizottság intézkedési tervet dolgozott ki és faladatul adta a rajoni és városi pártbizottságoknak, hogy naponta kétszer adjanak tájékoztatást a helyszíni helyzetről.
Ez a tájékoztató néhány olyan kérdést is felsorol, amelyeket a dolgozók tettek fel az alapszervezetekben a körlevél feldolgozásakor. Így például „az Infrăţirea gyárban Klein Károly azt kérdezte, hogy igaz-e, hogy Kolozsváron az egyetemisták a magyarországi társaikkal való szolidaritás jeléül megtagadták az előadások látogatását. A cséffai alapszervezetben Maria Doina megkérdezte, mi késztette az egyetemistákat arra, hogy kirobbantsák ezt a felkelést. Más alapszervezetekben Nagy Imrével és Kádár Jánossal kapcsolatban tettek fel kérdéseket: kik ők és mit akarnak?”
A tájékozató arról is beszámolt, hogy a biharpüspöki határátkelőnél – mivel a határt lezárták itt, a velencei, valamint őssi állomásokon 346 vagon torlódott fel, a kolozsvári vonalon mintegy 200, a szatmári vonalon 150 vagon – javasolták a vagonok szigorított őrzését.
„Ellenséges megnyilvánulásokról” is tájékoztattak. Az előző éjjel Szalontán egy plakátot találtak a következő szöveggel: „Figyelem, le a kommunizmussal, le November 7-tel.” Margittán a kenyérosztásnál Üveges Rozália több személy előtt kijelentette: „Ha így megy tovább a kenyérosztás, itt is az lesz, mint Magyarországon.” Mihályfalván Coboran Ioan mozdonyvezető azt mondta a pártalapszervezet titkárának: „Ami történt Magyarországon, nem sok idő múlva meg fog történni nálunk is az országban.” Hasonló ellenséges kirohanások elhangzottak még más helyeken is, például Somlyó és Körös rajonokban. Október 27-én elvágták a telefondrótot „OB. 3 és a Direcţia generală de Kvarţit” között. Október 25-éről 26-ra virradó éjjel bizonyos személyek megpróbáltak behatolni Vaskohn (Vaşcău) a szülészetre, azzal rémisztve az ott lévőket, hogy nálunk is kitört a forradalom. Feltehetően ugyanazok a személyek megpróbáltak behatolni a rádióerősítő helyiségébe és elvágták a telefonvonalat. A Securitate őrizetbe vette őket.
Ugyanezen a napon ülést tartott a tartományi pártbizottság bürója is, ahol a tagok beszámoltak az egyes rajonokban tapasztaltakról. Ezekből a beszámolókból szemelgetünk néhány jellemző esetet.
4 / 20 
•