A tudományos mező szerkezete
Összegezve, ha egy ágens nagy mennyiségű tőke birtokosa, akkor sokk linkkel rendelkezik, vagyis gyakran hivatkoznak rá, és fordítva, minél gyakrabban hivatkoznak valakire, annál nagyobb tudományos tőkére tesz szert.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy az újonnan érkezettek miképpen képesek igen rövid idő alatt linkeket gyűjteni, vagyis tudományos tőkét felhalmozni, azt kell észrevennünk, hogy a mezőben szereplő ágensek nem egyformák, vagyis minden ágensnek van egy csak rá jellemző karakterisztikus sajátossága, ami meghatározza, hogy milyen gyorsan tud új kapcsolatokat szerezni, vagyis tőkét felhalmozni. A linkekért, a szimbolikus tőkéért folytatott harcban minden ágensnek van egy alkalmassága: „ez az a képességünk, melynek segítségével a környezetünkben élőknél több barátot szerezhetünk, vagy egy vállalat jártassága a vásárlók elcsábításában és megtartásában más vállalatokhoz képest.”(2) Ide tartozik egy adott tudós azon képessége is, mellyel arra tudja késztetni a kollégáit, hogy az ő eredményeire, kutatásaira hivatkozzanak, és hogy a többi tudós is ezeket az eredményeket tekintse meghatározónak a saját kutatásai szempontjából.
Az alkalmasság mértékének az emberek esetében genetikai okai lehetnek, egy vállalat esetében pedig a termék minőségével lehet összefüggésben, a tudomány esetében pedig egy adott ágens (laboratórium, tudós, tudóscsoport) által kidolgozott elmélet problémamegoldó erejével vagy egy adott eljárás (pl. mérési módszer) hatékonyságával.
Az alkalmasság fogalmának bevezetése nem szünteti meg a népszerűségi kapcsolódást(3), vagyis hogy a több linkkel, nagyobb szimbolikus tőkével rendelkező ágensekhez szívesebben kapcsolódik a mező többi szereplője, viszont az változik, hogy a verseny során mit tekintenek a résztvevők vonzónak.
A kapcsolatok, vagyis jelen esetben a hivatkozások megválasztásakor az adott ágens alkalmassága szintén jelentős szerepet játszik, „a nagyobb alkalmassággal rendelkező pontokhoz szívesebben kapcsolódnak a többiek”.(4) Így már érthető, hogyan születnek az újítások a tudományban. Egy alkalmasabb elmélet gyorsabban gyűjti a linkeket az elméletet megalkotó tudós számára, és hamar központtá válik, elragadva a linkeket a régi központoktól, az elmélet megalkotója pedig igen gyorsan nagy mennyiségű tudományos tőkét tud felhalmozni és befolyást gyakorolhat az ily módon átalakult mező felett. Ugyanakkor a népszerűségi kapcsolódás is megmarad, hiszen ha két pontnak ugyanakkora az alkalmassága, akkor a több linkkel (tőkével) rendelkező pontokhoz (ágensekhez, elméletekhez) a többiek szívesebben kapcsolódnak. Azonban ha a két pont linkjeinek száma azonos, akkor a választás során előnyben részesül az alkalmasabb pont. (Persze az, hogy mit tekinthetünk „alkalmasabb elméletnek”, szintén vita tárgyát képezheti a tudományos mezőben, azt azonban mindenesetre kijelenthetjük, hogy ha az elméletrendszereket hálózatnak tekintjük, mely hálózatok pontjait az egyes elméletek alkotják, akkor e pontokhoz szintén hozzárendelhetünk egy alkalmassági fokot.)
3 / 5 
•