A pártbüró jelenti…
Az ellenőrző szervek megállapították, hogy az ellenséges megnyilvánulások annak tulajdoníthatók, hogy egyes tanulók a népi demokratikus rendszerünk ellenséges elemeinek hatása alá kerültek, akik az iskolában vagy az iskolán kívül találhatók: tanügyi káderek, adminisztratív személyzet, szülők. Erre a következtetésre az egyes iskolákban előfordult megnyilvánulásokból jutottak, az ezekből a legjelentősebbeket az alábbiakban adjuk közre:
1. A nagyváradi 4-es számú középiskolában az események alatt elvtelen beszélgetések voltak, amelyeket ahelyett, hogy azonnal cáfoltak volna egyes tanárok, akik ismerték a helyzetet, még profitáltak is az alkalomból. Így például András Gusztáv a tanulókat felszólította, hogy néma felállással áldozzanak a szabadságért folytatott harcban elesettek emlékének, és ismertette a budapesti egyetemisták követeléseinek pontjait.
A továbbiakban a referátum kitért a november 15-i tájékoztatóban már ismertetett esetre, újabb részletekkel kibővítve azt a következőképpen: „Az iskolában uralkodó egészségtelen atmoszféra abban is konkretizálódott, hogy a X. B. osztály tanulói az internátusbeli meditáción a pedagógusok felügyelete alatt a Fáklya című lapban Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs portréjára szemüveget rajzoltak, amely úgy nézett ki, mintha a szemét kiszúrták volna. ez az újság Balogh István X. B-s tanulóé volt, aki beismerte, hogy ő követte el a rajzot és tudva, hogy az több tanuló kezébe is eljutott, félelmében tűzre dobta a lapot, ezért nem adhatta át az iskola vezetőségének. Ezenkívül az újságban Bulganyin elvtárs üzeneteit kék és piros színű ceruzával összefirkálta, ugyanakkor Eisenhower válaszát érintetlenül hagyta, amelyből kitűnik az első elutasítása és a második elfogadása. Ez egybecseng Mihályi Zoltán tanuló állításával, aki kijelentette, hogy a mi sajtónk hazudik. Az iskolai közösségben ellenséges agitációt folytató tanulók, Balogh István, Takács József, Mihályi Zoltán X. B-sek voltak. Szóba állva ezekkel a tanulókkal, kérdezve a magyarországi eseményekről, nyilvánvalóvá vált, hogy a Szabad Kossuth Rádió adásaiból tájékozódtak. Például Mihályi Zoltán kijelentette, hogy nemcsak ő nincs megelégedve az ellenforradalom leverésére hozott intézkedésekkel, hanem az iskola tanulóinak mintegy 70–80 %-a. arra a kérdésre, hogy kik ezek, kijelentette: »Magyar vagyok, s nem leszek az osztály besúgója.« Hozzátette, nincs több mondanivalója és nem fog beszélni. Vizsgálva kijelentését, hogy a tanulók 70–80 %-a így gondolkozik, megállapítható, hogy ez erősen túlzó és alaptalan állítás, annál is inkább, mivel ebben az időszakban a tanulók többsége az évharmadzáró ellenőrző dolgozatokra való felkészüléssel volt elfoglalva. Tapasztalható bizonyos nyugtalanság egyes tanügyi kádereknél is András Gusztáv tanár miatt, akit a Securitate szervei őrizetbe vettek.
2. A nagyváradi 1-es számú középiskolában tartott feldolgozás után egy sor olyan kérdés hangzott el, amely negatív megnyilvánulást jelentett a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Így Zigre Nicolae X. osztályos tanuló megkérdezte, miért változtatta meg Nagy Imre kormánya egyes helységek és utcák neveit, és meg fog-e történni nálunk is. Barbonţa Alexandru X. osztályos tanuló azt kérdezte, hogy voltak-e hasonló ifjúsági mozgalmak a mi országunkban, Csehszlovákiában és Lengyelországban. Marţan Ioan, szintén X-es tanuló kijelentette, hogy túl sok orosz órát tartanak. Jellemző eset, hogy ebben az iskolában október 30-án felgyújtottak egy iskolapadot, amely két székkel együtt elégett, sőt még a padló is meggyulladt. A tűz oka egyelőre még nem ismert, de valószínű, hogy szándékos gyújtogatás történt. (Egy pár érdekes kérdést, amit a tanulók tettek fel, elhallgattak.)
3. A fémipari iskolában és a szövetkezeti iskolában a tanulók megkérdezték: miért mondják, hogy nemzeti kisebbség, és miért nem együttlakó nemzetiségek. Miért egyesítettek egy sor magyar iskolát román iskolával Nagyváradon és a tartományban. (Itt történt egy kis csúsztatás, hisz a november 1-jei, 11-es számú tájékoztató jegyzékben így hangzott: miért szüntették meg a magyar tagozatot a szövetkezeti iskolákban, és még más hasonló kérdések hangzottak el.)
4. A belényesi 1-es számú középiskolában Boda Traian IX. osztályos tanuló nyomtatott betűkkel leírta a budapesti egyetemisták követeléseit és kifüggesztette a város hirdetőtáblájára. A Securitate helyi szervei megtették a szükséges intézkedéseket.
5. A szalontai 3-as számú hétosztályos iskolában az alábbiakat konstatálták: a VI. és VII. osztályos tanulók azt tervezték, hogy kiáltványt készítenek, amelyben a budapesti egyetemisták követeléseihez hasonló pontokat fogalmaznak meg. 1230 darabot akartak november 2-án megjelentetni. Végül 400 darab készült el. Kovács Zoltán tanuló készítette a szünetekben és otthon. Szüleinek régebben vendéglőjük volt Szalontán. A kiáltványt végül nem terjesztették november másodikán, mivel nem készült el akkorára kellő mennyiségben, csak november 7-én reggel. Többnyire az állami és pártaktivisták udvarába dobták be. Ennek az akciónak az élén három tanuló állt: Kovács Zoltán V-es, Kiss József VI-os és Széles Pál VII. osztályos. A kiáltvány terjesztése előtt Kiss József a titok megőrzésére vérrel való esküt javasolt. Az iskola igazgatója, Tordai Ferenc, amikor a Securitate szervei felelősségre vonták az iskolában történtekért, tagadta, hogy tudott a dologról. Másnap viszont beismerte, hogy tudott a kiáltványról s elkobzott 70–80 darabot, de a gyermekek iránti szeretetből nem értesítette a Securitatét, hanem elégette a papírokat. Kijelentette, hogy ezt az ügyet ismerte az iskola párttitkára, Tóth Zoltán, az aligazgató Kós Sándor és a történelemtanár Bonczos Sándor is. Ugyanakkor ismert, hogy az iskolaigazgató Tordai baráti kapcsolatban áll a szalontai református pappal és a szeptemberi papi tanácskozás szervezőbizottságában is beválasztották.
18 / 20 
•