A tudományos mező szerkezete
Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy mehetnek végbe döntő átalakulások a mezőben, ha a mezőt átható erőviszonyok elsősorban az uralkodó pozícióját erősítik? Hiszen látszólag a tudományos mező egy olyan rendszer, ahol minden esetben érvényesül a „Máté-effektus”, mely szerint a gazdag egyre gazdagabb, míg azoknak, akik nem tartoznak az uralkodó rétegbe, meg kell elégedniük azzal a mozgástérrel, amelyet számukra engedélyeznek. Mindennek ellenére mégis gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy fiatal és tehetséges tudós viszonylag rövid idő alatt a tudományos élet meghatározó alakjává válik. Ezt a problémát Bourdieu úgy próbálja megoldani, hogy párhuzamot tételez fel a tudományos mező szerkezete és a közgazdaság területe között. Vagyis a közgazdaság területéhez hasonlóan a mező belsejében végbement változásokat a mező határainak az újradefiniálása határozza meg, amely az új forrásokkal rendelkező újoncok betörésével függ össze. Még ha el is fogadjuk ezen magyarázatot, akkor is felmerül egy további kérdés, mégpedig az, hogy miből ered ez a nagyfokú hasonlóság a tudományos mező és a gazdaság területe közt.
Ez a hasonlóság elsősorban abból eredhet, hogy mindkét mező hálózatos szerkezetű. Ezen hálózatok csomópontjait a mezőben részt vevő egyes cselekvő ágensek: tudósok, laboratóriumok, vállalatok alkotják, melyeket különböző kapcsolatok kötnek össze. Ezek a kapcsolatok határozzák meg a hálózatként felfogott mező szerkezetét és tulajdonságait. Itt azonban felmerül egy újabb kérdés: Milyen kapcsolatok kötik össze a hálózat pontjait? A cselekvő ágenseket összekötő kapcsolatokat úgy kell meghatároznunk, hogy a kapcsolatok száma összefüggésben legyen a cselekvő ágens által birtokolt tudományos tőke mértékével. Mindebből következik, hogy azok az ágensek rendelkeznek több kapcsolattal, linkkel, amelyek kezében nagy mennyiségű tudományos tőke összpontosul, akik viszont nem birtokolnak jelentős mennyiségű tőkét, azok kevesebb kapcsolattal rendelkezek. A kapcsolatok helyes megállapítása azért lényeges, mert egy adott rendszer pontjait többféleképpen is össze lehet kapcsolni, és a hálózat szerkezete nagyban függ attól, hogyan definiáljuk a pontok közti kapcsolatokat.
Mivel a tudományos mező, ahogy azt Bourdieu is kifejti, nem homogén, mivel a tőke nagy része egy igen kicsi csoport kezében összpontosul, ezért ha a tudományos mezőt hálózatként kívánjuk értelmezni, akkor a kapcsolatokat sem választhatjuk meg úgy, hogy véletlenszerű hálózatot adjanak. Úgy kell tehát megválasztanunk a kapcsolatokat, hogy az így kialakult hálózat visszatükrözze a mező inhomogenitását.
Vagyis a legtöbb pontnak igen kevés kapcsolata kell hogy legyen; ezek a pontok felelnek meg a tudományos mező azon ágenseinek, melyek kezében csak igen kis mennyiségű tudományos tőke összpontosul, e pontokat néhány rendkívül sok linkkel rendelkező pont kapcsolja össze, mely pontok a tudományos mező nagytőkéseinek felelnek meg. Az ilyen típusú hálózatokat, melyekben a rengeteg kevés kapcsolattal rendelkező pontot néhány rendkívül sok kapcsolattal rendelkező pont kapcsolja össze, nevezzük skálafüggetleneknek.
A tudományos mezőben ilyen jellegű kapcsolatot jelentenek pl. a hivatkozások. Tulajdonképpen annak az egyszerű ténynek a felismeréséről van szó, hogy tudósok cikkeikben gyakran hivatkoznak más tudósok által elért eredményekre. Ha megfigyeljük azt, hogy mely tudósokra milyen gyakran hivatkoznak a kollégái, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyes ismert, nagy tekintélynek örvendő, vagyis jelentős mennyiségű szimbolikus tőkét birtokló tudósokra gyakrabban hivatkoznak, mint a kevésbé ismert, kevesebb tőkét birtokló kollégáikra. Vagyis a tudományos mezőben a kapcsolatok, linkek eloszlása nem véletlenszerű, hanem visszatükrözi a szimbolikus tőke eloszlását, ami skálafüggetlen eloszlást mutat. Tehát az, hogy egy tudósra milyen gyakran hivatkoznak a kollégái, visszatükrözi azt, hogy mennyi tudományos tőke birtokosa. Egy adott tárgykörben gyakran idézett tudós jelentős mértékű tőke birtokosa lehet, mivel a kollégái hozzá képest, az ő eredményeihez viszonyítva határozzák meg saját kutatási eredményeiket és a tudományos mezőben elfoglalt helyüket.
2 / 5 
•