Magyar Pieta – Filmen az Ómagyar Mária-siralom (Interjú László Váradi Gyula rendezővel)
– Elmondhatom, hogy a korszakváltás nemzetközi viszonylatban is jelentős. Bizonyítják ezt a Nagyváradon, Kolozsváron, Pozsonyban rendezett ősbemutatók közönségsikerei, a szakmai elismerés; az érzékeny fogadtatás a vatikáni, osztrák, francia, szlovák, román diplomácia részéről. Az első Egyházzenei Fesztivált 1992-ben rendeztem Budapest/Budavár-Eger-Esztergom-Székesfehérvár történelmi városainkban. Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy a megnyitó hangverseny egyben az Országház történetének első nyilvános koncertje volt. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Pászthy Júlia, Takács Tamara, Gulyás Dénes, Melis György, Molnár András közreműködésével, Erdélyi Miklós vezényletével a szerkesztésemben Erkel Ünnepi nyitány, Liszt XIII. zsoltár (magyar nyelven) és Kodály Két dal és Budavári Te Deum című műveit adta elő. Ezzel vette kezdetét a szakrális zene történetére való visszatekintés, az áhítatos, művészi élményt nyújtó előadások sorozata. A Fesztivált azóta is a legrangosabb zenei fesztiválok között tartják számon.
– Melyek a legemlékezetesebb határokat is átívelő előadások?
– 1992-ben a Camerata Transsylvanica együttes Esztergomban, Székesfehérvárott és a budavári Mátyás-templomban szerepelt. Emlékezetes Mosonyi F-dúr miséjének bemutatója. 1994-ben a nagyváradi bazilikában a Magyar Állami Operaház szólistái, a kolozsvári Operaház Concordia Énekkara, a Concordia Kamarazenekar működött közre Török Géza vezényletével. A teltházas előadás fővédnökei Tempfli József és Tőkés László püspökök voltak Nagysikerű volt 1996-ban a kolozsvári Szent Mihály-templomban a Concordia Vonósnégyes koncertje. 2004-ben László Károly, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze vendégszerepelt Budán, az Agnus Dei című szakrális oratóriumomban.
– Ön évről évre felvonultatja zenetörténetünk nagyjait: Kájoni János, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Dohnányi Ernő, Lajtha László, Kodály Zoltán, Farkas Ferenc műveinek előadása fémjelzi törekvéseit.
– Következetes szerkesztési elv alapján vonultatjuk fel az egyetemes szakrális zene értékeit a gregoriántól a 20. századi kimagasló alkotásokig. A program a magyar zenetörténet keresztmetszetét vázolja fel, rámutatva azon hiátusokra, melyek pótlása nélkül csak egy megcsonkított kultúrakép élhet a magyarságban és szerte a világban a magyarságról. Különösen a szakrális művekre irányítjuk rá a figyelmet, melyeket kiemelve a liturgiából, a maguk szépségében, teljességében mutatunk be. Elég, ha Dohnányit, Lajthát, Mosonyit említem. Dohnányi méltó „rehabilitálása” is a Budavári Zeneművészeti Alapítványhoz fűződik. 1997-ben az Egyházzenei Fesztivált az ő tiszteletére rendeztük. 1993-ben volt Mosonyi Mihály F-dúr miséjének gondozásomban való felújító előadása, melyet azóta is műsoron tartunk. A kritikusok elismeréssel írtak az előadásról s zenetörténeti értékmentésként értékelték. Hogy mennyire időszerű a missziónk, bizonyság erre az, hogy Kodályt szinte ismét vissza kell emelnünk a köztudatba. Elég végiglapozni egy koncertiroda műsorfüzeteit. Kodály nevével, különösen szakrális műveivel elvétve találkozunk.
– A zeneművészeten keresztül fokozatosan terjesztették ki figyelmüket a társművészetekre.
– Az Egyházzenei Fesztivál programja átfogja a különböző művészeti ágakat: zeneművészet, színművészet, balett, filmművészet, kortárs képzőművészet. 1993-ban rendeztük meg László Gyula régész-történész-képzőművész életműkiállítását az Országos Széchényi Könyvtárban a Bartók vonósnégyes, Tordy Géza színművész és Mohai Gábor előadóművész közreműködésével. Nagyváradról, Kolozsvárról és szülőföldjéről, Kőhalomról is sokan elzarándokoltak a kiállítás megnyitójára a polihisztor tudóst köszönteni. Hadd mondjak el egy kedves történetet! Amikor levélben felkerestem Farkas Ferenc professzor urat, – mint később elmesélte – felhívta telefonon László Gyula tanár urat: „Vénségedre megbolondultál? Már a zeneművészettel is foglalkozol?”. Ekkor vettem fel a családnevem mellé a Váradi művésznevet, utalván arra, hogy második „szülőföldemnek” Nagyváradot tekintem. Dobozban van a László Gyulával készített életműfilmem, mely utómunkálatok előtt áll. Több tíz órán keresztül mesélt az életútjáról, művészetéről, családról, hivatásról, hitről, hazáról. Sajnos eddig nem találtunk támogatót, hogy a többrészes nagy életműfilm végső formáját megadjuk. Pedig sokszor és sok helyen pályáztunk. Idén az Én Istenem, rendelj szállást című oratóriummal adóztunk Bartók Béla emlékének, születésének 125. évfordulóján. Az oratórium szcenikai folytatása a Magyar Pi`eta című filmemnek.
2 / 4 
•