A pártbüró jelenti…
A november 5-i esti, 19. számú jegyzék részletesen beszámolt a Nagy Októberi Forradalom megünnepléséről különböző helyeken, a két lap különkiadásának kollektív olvasásáról, megvitatásáról az egyes munkahelyeken és a párttagok, dolgozók pozitív állásfoglalásáról.
A következő ellenséges megnyilvánulásokat jelentették: Bokszeg községben Pop Teodor behatolt a begyűjtők hivatali szobájába, s követelte, hogy adják vissza a tőle bevett terményeket, azzal fenyegetve a begyűjtőket, hogy szalámit csinál belőlük. Ivan Teodor is hasonló cselekedetre vetemedett. Tasnádbajom község pártitkárát, Hulban Pavelt Mureşan Gheorghe szegényparaszt a saját házában támadta meg s azzal fenyegette, hogy megöli. Deák József a székelyhídi állami gazdaságban a Fáklya különkiadásának szétosztásakor azt mondta: „Az orosz banditák megtámadták a magyar népet, egy 200 milliós nép rátámadt egy 10 milliós népre. Nem érti, hogy miért nem jönnek az amerikaiak, és nem adnak az oroszoknak egy atombombát.” Tamási községben Z. Nagy Sándor kulák az adóbeszedőknek a következőket ordította: „Elrendezlek én benneteket. Éljen a magyar forradalom! Le a kvótával, le a kommunistákkal!” Nyüved községben Felföldi József kulák több szegényparasztot a házába hívott, hogy hallgassák az Amerika Hangja és más kapitalista rádiók adásait. Marin József és Varga László leleplezte a falu népe előtt a kulákot, és értesítette a milíciát, hogy mi történik a kulák házában.
November 6-án, a nagy ünnepet megelőző napon a Tartományi Pártbizottság bürója megtárgyalta az ünnepléssel kapcsolatos feladatokat. Banc elvtárs hangsúlyozta, hogy az ünnepi szónoklatokban különösen ki kell emelni a Szovjetunió iránti szeretetet és hálát, és ellensúlyozni kell a reakciós elemek ellenséges megnyilvánulásait. Az ünnep alkalmával nem fontos a magyarországi események feldolgozása, de jó felhívni a figyelmet egyes dolgokra. A Központi Bizottság dokumentumaiban és a sajtóban bemutatták az események súlyos voltát, hogy milyen nagy veszélyt jelentett ez a szocialista tábor számára, és ez a veszély a Szovjetunió segítségével elmúlt. Az első titkár azt is elmondta, „hogy egyesek névtelen leveleket küldözgetnek párttitkároknak, társulások vezetőinek, fenyegetik őket. Meg kell akadályozni ezek terjesztését, bátorítani kell a vezetőket. Egy másik akciója az ellenségnek, hogy november 6-ra sztrájkra buzdítottak szintén névtelen levelek útján. Ezt is meg kell akadályozni. Az összes intézkedések és az ezután hozandó intézkedésekkel együtt feltűnhetnek olyan elemek, akik provokálnak, ezek ellen azonnali és nagyon drasztikus intézkedéseket kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy butaságokat csináljunk” – fejezte be Banc elvtárs értékes indikációit.
Ezen a napon mindkét tájékoztató jegyzék csupa pozitív jelentést tartalmazott a dolgozók pártos és elvszerű állásfoglalásairól. Arról is beszámolt, hogy intézkedtek a Szovjetuniónak a magyar forradalmi kormány felhívására adott válaszának és a szovjet nép által a magyar népnek nyújtott segélyeknek a népszerűsítéséről.
A két anyagban mindössze három ellenséges megnyilvánulás leírása szerepelt, amit ceruzával valaki áthúzott – tehát ezeket nem terjesztették a Központi Bizottság elé.
1. Alkér (Cheriu) faluban 40 paraszt villával felszerelkezve körbevette a társulás földjét, hogy megakadályozzák annak traktorral való felszántását. Két kulák biztatta fel őket, akiket elvittek a Duna-csatornához.
2. Serges községben 30 paraszt az Erdészeti Minisztériumhoz memorandumot terjesztett fel, kérve erdeik visszaadását. A rajoni néptanács és az erdészeti hivatal vezetőit, akik kimentek a helyszínre, vagy negyven ember körbevette és fenyegette, mondván: „Elmúlt már a ti időtök, hogy elvehessétek az erdeinket.”
3. Egyes reakciós elemek Nagyváradon azt a rémhírt terjesztették, hogy november 7-én elkezdődik nálunk is az, ami Magyarországon volt. Ez a tény még nincs teljesen kivizsgálva – fejeződött be a jelentés, de ezt is áthúzták kétszeresen.
13 / 20 
•