Magyar Pieta – Filmen az Ómagyar Mária-siralom (Interjú László Váradi Gyula rendezővel)
– Szakrális filmjeit a Magyar Televízió, a HírTV, a Duna TV is közvetítette. A 2003. évi Magyar Filmszemlén volt a Dona nobis pacem című filmjének ősbemutatója.
– A Dona nobis pacem és más szakrális filmjeim is a kultúrtörténeti értékeket mentő misszióhoz kötődnek, melyeket Erdélyi Miklós, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Lajtha László, Farkas Ferenc emlékére és Szent István királyunk tiszteletére rendeztem. A film megtekintése után Illés György, a kortárs filmművészet azóta már eltávozott doyenje a látottakat így foglalta össze: „a film a kép és a zene szimfóniája”. Szintúgy a misszió része a szerkesztésemben-rendezésemben előadott Radnóti Miklós credója, Agnus Dei, Ura léssz-e sorsodnak?, Dona nobis pacem oratóriumsorozat. Az előadások, filmek megvalósításában a zeneművészet és a társművészetek nemzetközi hírű képviselői működtek közre, s biztosították kezdetektől az igényes, magas művészi színvonalat.
– Farkas Ferenc zeneszerző személyesen is kötődött a Budavári Zeneművészeti Alapítványhoz.
–1991-től haláláig művészeti fővédnöke volt a Budavári Zeneművészeti Alapítványnak és az Egyházzenei Fesztiválnak. Életének első önálló egyházzenei szerzői estjét 1991-ben rendeztem a budavári Mátyás-templomban, mely alkalomból Antall József miniszterelnök levelét, melyben az alapítvány törekvéseit méltatta és a Mestert köszöntötte, Bánffy György színművész olvasta fel. Emlékezetes a születésének 90. évfordulójára rendezett hangverseny a Budavári Palota királyi kápolnájában. 2000. szeptember 11-én a budapesti Árpád-házi Szent Margit-templomban az Egyházzenei Fesztivál záró koncertje volt életének utolsó hangversenye, önálló szerzői estje, melyet megtisztelt jelenlétével. Az est karmestere Medveczky Ádám volt. Szólisták: Ardó Mária, Takács Tamara, Mukk József, Szüle Tamás. A közreműködő művészek és a közönség abban a örömben részesülhetett, hogy hosszantartó tapssal, majd személyes laudációval köszönthette a kortárs zeneszerzés nesztorát, Farkas Ferencet, aki 95 éves korában a tisztelőinek az ez alkalomra kiadott kultúrtörténeti kiadványt dedikálta. Sajnos pontosan egy hónapra rá, 2000. december 11-én eltávozott.
– A Mester életútjának egyik jelentős állomása volt Erdély.
– Az 1905-ben született, Liszt-, Ferenc József-, Klebelsberg-, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző életműve az egész huszadik századot átívelte. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében, a Zeneművészeti Főiskolán, a római Santa Cecilia Akadémián végezte. Tanult Párizsban, Bécsben és Koppenhágában is. Weiner Leó, Siklós Albert, majd Ottorino Respighi tanítványa volt. A Városi (ma Erkel) Színház korrepetitora, a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola, 1941–1943 között pedig a Kolozsvári Konzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója volt. Később a Budapesti Operaház karigazgatója, majd a székesfehérvári zeneiskola alapító igazgatója. 1948-tól nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakának vezetője. A legjelentősebb kortárs magyar zeneszerzők – pl. Ligeti György, Kurtág György, Durkó Zsolt – a tanítványai voltak. Hallatlanul gazdag életművet hagyott ránk. Szakrális zenéje a nagyközönség előtt szinte ismeretlen volt. Az utolsó, nagylélegzetű művét, a Kölcsey szózata című szakrális oratóriumot a felkérésemre írta honalapításunk 1100. évfordulója tiszteletére. A mű ősbemutatóját 1996-ban a Liszt Ferenc Zeneakadémián rendeztük. Szerkesztésemben Erkel Ünnepi nyitányával, Liszt XIII. zsoltárával, Kodály Psalmus Hungaricusával együtt hangzott el először. Közreműködött a Magyar Állami Hangversenyzenekar és Kórus – karmester Ligeti András, karigazgató Antal Mátyás –, valamint Molnár András énekművész. Amikor a mű megírására felkértem, Kölcsey Parainesis című prózában írt, de lírával átszőtt erkölcsi hagyatékából válogattam. A mű a romantika legmélyebb gondolkodójának, a szigorú jellemű közéleti embernek, a nemzet imája, a Himnusz alkotójának életfilozófiáját összegzi. Farkas Ferenc a próza helyett Kölcsey líráját választotta, s a költeményekből összeállt a Kölcsey szózata című, nagyobb szabású kantáta, melyben szólók, női kar és vegyeskar váltakoznak. A szerző művéről ezt vallotta: „A Szép Erdély tétel nagyon aktuális. »Erdély ledőlt…« Ezt Kölcsey valahogy előre látta. Az én erdélyi emlékeim újulnak fel itt, az Erdélyben töltött éveimnek a visszhangja. A három év, amit Kolozsváron töltöttem, kitörölhetetlenül benne van az életemben.” Halálával pótolhatatlan, fájdalmas űrt hagyott, hiszen nemcsak szellemi munkatársi kapcsolatban voltunk, személyes jó barátság is egymáshoz fűzött minket. A vasárnap volt a mi napunk. Rendszerint akkor várt a megszokott baráti beszélgetésre. Életének utolsó egyházzenei önálló estjét is én rendeztem 2000. szeptember 11-én. Születésének 100. évfordulójáról 2005 szeptemberében az Egyházzenei Fesztiválon emlékeztünk meg a Farkas Ferenc credója című oratóriummal.
3 / 4 
•