Magyar Pieta – Filmen az Ómagyar Mária-siralom (Interjú László Váradi Gyula rendezővel)
– Beszéljen gyökereiről.
– Erdélyi magyar vagyok. Jómagam nem köthetem egyetlen helyszínhez gyökereimet. Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad szent hármassága hatja át életemet. Sepsiszentgyörgyön születtem keresztény családban. Nemzeti értékeinket féltő szüleimnek ajánlottam néhány évvel ezelőtt bemutatott Dona nobis Pacem című filmemet. A művészetek iránti vonzódásomat édesapámtól örököltem, aki a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház első hegedűse, a színház zenekarának alapító tagja volt. Kolozsvárott és Bukarestben folytattam a tanulmányaimat, a zeneakadémián. Nagyváradot második szülővárosomnak tekintem. Ott ismerkedtem meg Horváth Imre költővel, akit haláláig atyai jó barátomként tiszteltem, bensőséges barátság kötött minket össze. A Körös partján sétálva sokat mesélt nekem a Nyugat köréről, általa élhettem át azt a korszakot, mely máig is nosztalgiával tölt el minden irodalmat, művészetet szerető embert. Életem negyedik megtartó oszlopa Budapest. Bárhová mehettem volna a nyolcvanas években. Fontos, hogy mindig a történelmi Magyarországon éltem.
– Zenetörténész, filmrendező, zenei rendező, a Budavári Zeneművészeti Alapítvány alapítója, művészeti vezetője, az Egyházzenei Fesztivál-sorozat zenei szerkesztője, szakrális oratóriumok rendezője. Sokoldalú művész.
– 1991-ben hoztam létre a Budavári Zeneművészeti Alapítványt. Kutató és művészi munkám során arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar zenetörténetet át kell értékelni: méltó helyére kell emelni elfelejtett nagyjaink egyetemes kultúrát gazdagító életművét. Az első Egyházzenei Fesztiválunkkal a magyar zenei életben új korszak kezdődött. Ebben a korszak-váltásban Török Judit dramaturg volt a társam és jelenleg is az. A Budavári Zeneművészeti Alapítvány kettőnk szülötte. Benne szellemi-művészi munkámban, a szerkesztői-kutatói tevékenységemben egyenrangú, pótolhatatlan társra találtam. A filmjeim forgatókönyvírója, szövegírója, dramaturgjaként érzékeny kritikusom és alkotótársam.
– Milyen céllal hozták létre az alapítványt?
– A legfőbb céljaink között szerepel az új magyar egyházi zene és a méltatlanul feledésre ítéltetett zeneszerzők és szakrális műveik bemutatása. Olyan zeneszerzők s műveiknek bemutatása, népszerűsítése, bekapcsolása az élő magyar zenei élet vérkeringésébe, akiket az utóbbi évtizedekben méltatlan, igaztalan támadások űztek el szülőföldjükről, akiket generációk műveltségéből szorítottak ki. Felmutatni, hogy a Szent Korona országának kultúrája egységes, s amíg egységes, addig a nemzet egy és oszthatatlan. Ezért különösen fontosnak tartom az élő művészi kapcsolatot. Magyarországon és a mesterséges határokon kívül rekedt országrészeken nemzedékek nőttek fel a csonka zenetörténeti összefoglalásokon. Nyilván e hatás kiterjedt a közép-európai kultúra minden területére. Ennek pótlására egy-két éve történt kísérlet, de az átfogó, korrekt feldolgozás még várat magára.
– Milyen volt a kulturális misszió fogadtatása?
•