A pártbüró jelenti…
Az ismertetett adatok alapján a következő intézkedések történtek: a tantestülettel tartott gyűlésen ismertették a szalontai iskolában tapasztalt hiányosságokat és a megtörtént esetet. Tordai Ferencet leváltották az igazgatói tisztségből. Kovács Zoltánt, Kiss Józsefet és Széles Pált eltávolították az iskolából. A rajoni tanfelügyelőség feladatul kapta, hogy vegyen részt az iskolában folyó oktató-nevelő munka ellenőrzésében, a hiányosságok felszámolásában. Ugyanakkor vizsgálja felül a tantestület összetételét, és ha szükséges, végezzen áthelyezéseket.
A nagyváradi 4-es számú középiskolában leváltották és más iskolába helyezték át András Vince aligazgatót, aki tudott az esetről és nem jelentette. Ellenkezőleg, mikor látta, hogy vizsgálatok folynak, négyszemközti beszélgetést folytatott az iskola pedagógusával, Szelic Ferenccel, aki a múltban horthysta volt. Aligazgatónak Závodszki Gusztáv matematikatanárt nevezték ki, aki vasesztergályos munkás fia, jól felkészült tanár.
Mihályi Zoltánt, a szalacsi református pap fiát kicsapták az iskolából, Balogh Istvánt megrovásban részesítették, Takács Józsefet, aki UTM-ista, a szervezeten belül szankcionálták. Szelic Ferenc pedagógust mint nevelőmunkára alkalmatlan személyt elbocsátották. Az iskolában megtörtént megengedhetetlen megnyilvánulásról dokumentumanyagot készítenek, amelyet feldolgoznak az iskola párt- és ifjúsági szervezeteiben és a tantestületi tanácsban.
Az ellenőrző brigád felírt egy sor hiányosságot a nevelőmunkában: „a hazafias nevelés formális, helytelen; a tanárok egy részének ideológiai-, politikai-színvonala nem megfelelő; a magyartanárok csak a magyar irodalom iránti szeretet kultiválják, elhanyagolják a román és szovjet irodalom népszerűsítését, megszerettetését; a tanulók tájékozatlanok a nemzetközi politikában, nem fejlesztik bennük a proletár internacionalizmust, egyesek a burzsoá objektivizmus hatása alatt állnak; a szülők és egyes tanárok hatására a tanulók egy része még mindig vallásos befolyás alatt van.”
Ezt a részletesen ismertetett referátumot a párt központi bizottságának tájékoztatására készítették, és a tartományi pártbizottság bürója rendkívüli ülésén vitatták meg. A vitát az első titkár a következő értékes iránymutatással zárta le: „Nagy hiányosság, hogy egyes iskolákban nincs bevezetve a pártvonal. Vannak olyan káderek, akiknek nincs mit keresnie az iskolákban. Az inkadrálásoknál (a tanerők alkalmazásánál, kinevezésénél) csak a szakmai felkészültséget vették figyelembe, nem vizsgálták, hogy milyen a magatartásuk a párt politikájával szemben. A magyarországi események kapcsán sokan feltették a kérdést, miért engedjük, hogy a gyerekek törékeny öntudatát mérgezzék. Mi megtehetjük, hogy az összes tanerők a mi nómenklatúránkból kerüljenek ki. Mi a szerepe a néptanácsnak, ha a minisztérium dönt minden áthelyezésben, leváltásban. Ne várjunk hivatalos jóváhagyást, a nagyváradi 4-es számú középiskolából és a szalontai iskolából rakjuk ki a nem megfelelő tanítókat. Például a szalontai igazgató tudta, hogy manifesztumokat készítettek a tanulók, s ezek egy részét el is égette, de a többit engedte terjeszteni. Ez a tanár tagja volt az Erdélyi Magyar Pártnak és egyik szervezője volt Szalonta város alapításának 50-ik évfordulója megünneplésének.”
Ezek után érthető, hogy András Gusztáv tanárt nem sokkal e beszéd elhangzása után őrizetbe vette a Securitate, akárcsak a szalontai Tordai Ferencet. Ekkori elítélésükről, illetve fogvatartásuk időtartamáról nincsenek adataink, de a pártiratokból tudjuk, hogy Tordai még 1957-ben is őrizetben volt, és szabadon engedéséért a szülők egy csoportja aláírásokat gyűjtött. András Gusztávot viszont az 1961-es nagyváradi koncepciós diákperben 20 évi börtönre ítélték.
19 / 20 
•