A tudományos mező szerkezete
A következő dolgozatban a tudományos mező legjellemzőbb sajátosságait próbálom bemutatni, illetve azt, hogy a mező szerkezeti sajátosságai magyarázatot tudnak-e adni arra nézve, hogyan születnek az új tudományos felfedezések és hogyan mehetnek végbe forradalmi átalakulások a természettudományokban. A kérdés megválaszolására tett kísérlet során elsősorban Pierre Bourdieu A tudomány tudománya és a reflexivitás című munkáját tekintem kiindulópontnak, amit aztán úgy próbálok kiegészíteni, hogy teljesebb képet kapjunk a tudományos mezőn belüli átalakulások mechanizmusáról.
Mező és hálózat
Bourdieu tudományfilozófiájában központi szerepet foglal el a mező fogalma. A tudományos mező nem más, mint egy struktúrával rendelkező erőtér, melyet a mező elemeit alkotó ágensek (tudósok, tudóscsoportok, laboratóriumok) viszonya határoz meg és hoz létre. A mező szerkezete és a mezőre jellemző erőviszonyok csak a különböző cselekvő ágensek kapcsolatában alakulnak ki. Vagyis a cselekvő ágensek létrehozzák és meghatározzák az őket meghatározó mező struktúráját.
A tudományos mező nem homogén szerkezetű, hiszen a különböző cselekvő ágensek nem egyformaképpen képesek hatni a mező szerkezetére. Azt, hogy egy ágens mennyire képes befolyásolni a tudományos mezőt, az általa birtokolt tudományos tőke mennyisége és minősége határozza meg, ami pedig nem más, mint a szimbolikus tőke egy speciális esete, amely ismereten és elismerésen alapul. Jelentős menynyiségű tudományos tőke kézben tartása hatalmat biztosít birtokosának a mező szerkezete és ezáltal a kevesebb tőkével rendelkező ágensek fölött.
A mező szerkezete, melyet a tőke egyenlőtlen eloszlása határoz meg, kihat az ágensek egészére, mivel a mező elosztási rendszerében elfoglalt helyüktől függően többé-kevésbé korlátozza az előttük nyíló lehetőségek terét. Az dominál, aki olyan helyet foglal el a struktúrában, hogy annak működése javára válik.(1) A tudományos mező a fent felvázolt sajátosságaiból következően állandó harcok színtere. A harcok célja pedig nem más, mint minél nagyobb mennyiségű tőke kézben tartása, hogy ezáltal a cselekvő ágens minél nagyobb befolyást szerezzen a mező szerkezete felett, így egyúttal kézben tartsa a nyereség esélyeinek eloszlását is. A mező szerkezetének átalakításáért vagy megőrzéséért folytatott harcot azonban a mező szabályai határozzák meg. Ezért a mezőn belül a cselekvő ágensek olyan tevékenységet végeznek, amely a mezőben elfoglalt pozíciójukból, vagyis a tőke eloszlásától függ. Másrészt arra is szüntelenül törekedniük kell, hogy a mezőt oly módon alakítsák át, ami az a saját érdekeiknek, céljaiknak a legmegfelelőbb.
Az egyenlőtlen tőkeeloszlásból adódik a mező azon tulajdonsága is, hogy az újonnan érkezettek mindig jelentős hátrányban vannak azokkal szemben, akik már jelentős mennyiségű tőke birtokosai, hiszen a mező szerkezete olyan, hogy az erőviszonyok minden esetben elsősorban a mező fölött uralmat gyakorló csoport pozícióját erősítik. Ők a normáltudomány mindenkori védelmezői, így az újonnan érkezetteknek akarva-akaratlan mindig hozzájuk képest kell állást foglalniuk. Ezáltal a hatalmon lévők meghatározzák a tudomány érvényben lévő alapelveit, normáit, vagyis azt, hogy mi a tudomány, és azt hogyan kell művelni. Tehát az uralkodó réteg, a tudományos elit mindent megtesz annak érdekében, hogy a mező aktuális szerkezetét és a tőke eloszlását stabilizálja. Ezeket az érvényben lévő elveket, normákat kérdőjelezik meg a forradalmárok azáltal, hogy átalakítják mind a játékteret, mind pedig a játékszabályokat.
•