Végbúcsúmat tisztességgel fogadjátok
Akadtak a fürdővendégek közt éltes matrónák, vérüknek parancsolni nem tudó nimfomániások, butaságukat a divatos öltözettel és affekta beszéddel rejtő, kevély és önző egyedek is, akikkel számtalanszor összehozott a véletlen váradi kúrám idején. Némelyik nagyasszony fittyet hányva a meszes csigolyák okozta fájdalomra, idegbecsípődésre, törött végtagok gyógyulás utáni érzékenységére s más egyéb rejtett betegségekre, oly fesztelenül korzózott a fürdő területén, a kioszkok és padok között, oly kihívón és szemérmetlenül mutogatta bájait, valaha táncparketten edzett lábikráját és csecsemőszájtól megvont keblét, hogy a gyógyításra érkezett katonatisztek, patvaristák, kereskedősegédek és tógátus deákok is igyekeztek egészségesebbnek és életrevalóbbnak látszani annál, mint amilyenek valójában voltak. Egészen mulatságosak voltak ezen hódítani vágyók; fürdődresszre vetkezve hirtelenjében láthatóvá vált pocakjuk, petyhüdt karjuk, ráncos bőrük a rajta éktelenkedő megannyi bibircsókkal, hallható volt a masszírozás közbeni nyöszörgésük, bajaikról sorjázó panaszáradatuk, ám amint elérkezett az uzsonna vagy a séta órája, elegáns öltözetbe kényszerítették testüket, kihúzták fájós derekukat, s hajdanvolt magukat iparkodtak megidézni a múltból, csakhogy flörtölhessenek. Azok a gavallérok, akik már e bűvészmutatványra sem voltak képesek, akik nem szerettek adózni a szebbik nemnek és a kurizálásnak, a kerthelyiségek asztalainál szivaroztak, kártyáztak vagy váltottak eszmét a vadászebek és a különb fajtájú lovak tulajdonságairól. Olykor hangosan szervuszt kiáltva koccintották össze poharaikat, benne a ménesi vagy tokaji borral, kriglijeiket a frissen csapolt sörrel; egyikük-másikuk a cigánybandának vezényelt, akár egy templomi karnagy.
A hódítani szándékozó hölgyek mintha nem bíztak volna a gyógyulásukban vagy a fürdőkúra sikerében, súlyos szervi bajukból eredő gyengeségüket feledve omlottak egy férfi karjába, hogy reménytelenségüket egyfajta tiltott örömbe fojtsák és a „carpe diem!” elvének hódoljanak. Erre mutatott példát Kazinczy mester Dienes testvére, aki a váradi Félix-fürdőben összeszűrte a levet a szepesi tizenhat városok adminisztrátorának, Klobusiczky Antalnak a rossz hírű feleségével, kivel ott kezdte a szerelmet, ahol mások esetében végződni szokott, lemeztelenített testének körülnyalogatásával és hasogatásával, amiben nagy gyönyörűségét lelte. De mintha Dienes példája ragadós lett volna, a hosszas önmegtartóztatást követően puritán elveit feledve, még a mester is hajlott a vagyonos Sárosyné felvidítására. Nem hallgathatom el, volt egy Esztergom környéki fakereskedő felesége, aki meghallván valakitől, hogy szerelmes verseket írok s Lillát megénekeltem, elirigyelte ideál-szerelmem rolléját, s hajlandó lett volna velem tölteni egynehány éjszakát, csakhogy szerelmünket, a testek érett kalászként ringását, csípőjének teltségét és melle hullámzását megénekeljem, s a pesti társaságban híressé tegyem. E vágyán magamban jót mulattam, mert ami természetes és kívánatos lett volna akárcsak egy-két évvel korábban is, hogy egy kis enyelgésért, örömszerzésért még rímet is faragjak egy candra nőről, ma már idejemúlttá vált mind az ölelkezési vágy, mind a vagabund magatartás. Nem szeméremből, álságos képmutatásból vagy gyávaságból utasítottam vissza az egyébként feltűnően bájos s mások által kevésbé kímélt asszonyság kegyeit, festő ecsetjére kívánkozó testét. Úgy gondoltam, ha eddig megvoltam a nemi örömök nélkül, a testiség és bujaság nem keltett bennem olyan mohó vágyakat, mint annyi más férfiúban, nem teszem ki magamat, elgyötört testemet a megaláztatásnak. A közönségességtől eléggé megcsömörlött voltam már ahhoz, hogy élvezzem a könnyen megszerezhető érzéki gyönyöröket; a szépségvágy inkább ösztökélt egy gömbölyded váll, egy ívelt ajak, egy göndörített lokni megéneklésére, mint a testtel való birkózásra. Meg aztán eszembe jutott anyám rigorózus intelme is: „Vigyázz, fiam, a candra nagyasszonyoktól és bálban ölelt nőktől hamarabb kaphatsz vérbajt, mint egy szemérmes cselédlánytól. Ne feledd, nincs orvos, aki kigyógyítson ebből a fertelmes bajból! Mire kiderül ugyanis, hogy megfertőztek, visznek is a bolondok házába őrjöngeni!”
5 / 14 
•