Végbúcsúmat tisztességgel fogadjátok
Köszönöm tehát erántam mindnyájatoktól, sőt mintegy versent mutatott barátságtokat, melly soha mindenkor édes vala is nekem, de édesebbnek sohasem érzettem, mint most, amidőn keresztűl futván elmémmel az elmúltakat, előttem állanak ama sok boldog és kedves órák és napok, mellyek többé nem fogják tűrhetőbbé tenni komor hazámban való remete lakásomat”.
Elvégeztetett! Bármennyire is igyekszem betartani az orvos utasításait, bármennyire is szeretnék háborítatlanul feküdni és aludni, legfeljebb álmokat kergetni és ideákat fejteni magánosságomban, az állandó lakhelyváltozatás, anyám támogatása híján a filléres gondokkal küszködés, a megalázó örökös kölcsönkérés és mások jóvoltából tengődés haragot lobbant bennem, ami késlelteti gyógyulásomat. Nem azok a fertály órák döntenek hanyatlásba, visszafordíthatatlan romlásba, nem azok, amelyeket kora reggeli írással, a múltamból fölidézett képek nap közbeni rögzítésével töltök, hanem anyám kicsinyes haszonlesése, mely inkább tartja fontosnak a kosztosok ellátását, mint a rólam való gondoskodást, s a terveim és relikviáim tűzvész okozta pusztulása, mely valósággal földönfutóvá tett.
*
„Édes Barátom!
Én, míg tavaszra kelve a muzsikus deákok rectoriára kiszéllednének, akárnám tőlök a Lavota és mások musicális compositióikat, a nálok – és egyedűl csak nálok található originálokból lekótázni, clavírhoz alkalmaztatni a hegedűről és a hozzájok s reájok csinált verseimmel a Bécsben elkezdett Muzsikai Gyűjteményimnek több Heftjeiben kiadni. – E célból kérlek, engedd haszonvételemre a clavirodat József napig, mellynek nem csak hogy semmi baja nem lesz, hanem mostani aprólék hibáiból is helyre hozom s hozatom. Máshoz ebben nem folyamodhatom kívűled, s tudom, hogy addig magadnak is a hívatalbeli occupatióid sűrűbbek és szorgosabbak lesznek, mint sem a clavirral való pepecseléshez vagy másoknak azon való hallgatásához időd vagy kedved jöhetne”.
A metsződeákok mellett legtöbb örömet a muzsikus deákok okozták nekem. Bár a kollégiumi társak tőlem való tiltása miatt (amit, ha nem is vettek már oly szigorúan, mint meghozatala idején, mégsem engedtek elévülni), aligha hallhattam másutt énekelni a kántus tagjait, mint egy-egy módosabb polgár vagy feleségének temetésén. Biztosan olvasták a kótát, a zsóltárokat és énekeket is képesek voltak több szólamban énekelni; s hogy tudásukat kamatoztassák, a kötelezőkön túl is gyakorta vállaltak olyan szolgálatot, melynek díjazásával a konviktus pénzügyi helyzetén segítettek. Összetartó és mulatságra kapható társaságot alkottak közülük néhányan, akikkel a Nagyerdőn sétálgatva vagy egy közeli falubeli szolgálat után találkoztam, eldiskuráltunk a Graduáléban fellelhető hibákról, a német földön egyre divatosabbá váló dalok, áriák ritmikájáról és instrumentális előadásáról, a népdalok, a folklór szövegek és népi játékok gyűjtésének nehézségeiről, amin csak a tanítók és kántorok kitartó, tudatos együttes munkálkodása enyhíthetne.
Az egyik fiú, aki egyként járatos volt a kótaírásban és metszésben, erősen szorgalmazta egy új énekeskönyv kiadását (amivel magam is egyetértettem), számos alkalommal felkeresett, hol a Darabos utcai üszkös házunkban, hol valamelyik időleges szálláshelyemen, melynek közelében lévő parókián, ha szerét ejthettük a harmóniumon való játéknak, iparkodtam neki némi tanácsot adni a zsoltárfordítás és a verslábakhoz illeszkedő ütemtartás ügyében. Ő pedig a helyes billentyűejtés és ujj-játék bizonyos szabályszerűségeire hívta föl a figyelmem, s az erántam való tiszteletét azzal is kifejezte, hogy a Nagy Gábortól kölcsön kapott klavírt segített megjavítani. Ezzel a Bányai fiúval nagyon szerettem együtt lenni; sajnáltam, hogy porsátram ily gyöngesége idején találkoztunk, s az is a kedvemet szegte, hogy ha együtt voltunk, nem hosszabbíthattam meg a végtelenségig a közös munkálkodás óráit, mert rendre elgyöngültem, s az eszmecserét félbeszakítva le kellett hevernem, mert a láztó reszkettem és a köhögés fojtogatott. Az elméleti ösmeretekre való nyitottsága, páratlan muzsikusi memóriája mellett (mely abban nyilvánult meg, hogy az egyszer hallott muzsikát, hiába nem volt birtokában a kótája, képesnek bizonyult hibátlanul eljátszani), már csak kézügyessége tűnt dicséretre méltóbbnak.
12 / 14 
•