Bácsika, harapósak a tehenek?
Ha jól emlékszöm, az első üdőkbe Hatos Jóska vót a kollektív elnöke itt Nagysolymosba’. Vótak Udvarhelyről aktivisták. Bíztattak, hogy jó világ lössz. Vajégy embört elvittek, például sógoromot is, a többiek megijedtek, s béálltak. Lássa-é, ahogy a sógorommal elbántak, azt nem kívánom sönkinek. A szekuritáté dógozott, nem lehetött sokat morgolódni. Vótak helyi párttitkárok is, pontoson nem emlékszöm, melyik melyik után, de Paniti Józsi, Thököly Imre bácsi, Bodó András bácsi, ezök gyöngébb embörök vótak, a párt az ilyenököt tötte föl a pócra. Az okos embörnek ekkor nem vót szava, le vótak ültetve. (S. K.)
Én olyan tíz évet vótam brigádos, nyócvantól nyócvankilencig, a rendszörvátozásig. Kissolymosba’ vót az irányittás, itt is vót égy mérnök Nagysolymosba’. De az embörök kezdtek elfogyni, megvénülni, nem vótunk má’ százan se. Java része idősebb vót, mind én. Akkoriba’ már kezdött gyöngén mönni mindön, érződött, hogy vége kell lögyön. Már a párt se nagyon foglalkozott sömmivel. Én végeztem a dógomot, égyebet nem töhettem. Igyeköztem embörségös lönni. A fődeköt megműveltük, Nagysolymosnak olyan ötszáz hektár szántója vót, mind dógoztuk, most szinte négyszáz szántatlan. A magyaroknak mind része vót, ki vót mérve a terület, a cigányok inkább bémöntek állami munkára a városba, gyárakba. Akkor még kevés cigány vót, azóta szaporodtak, s még jöttek is. Kapják a segélyt, jól élnek. (S. K.)
A kollektivizálás erőszakkal mönt. Aki nem akart béállni, elvitték a tömlecbe, kényszörmunkára. Jött Erdőszentgyörgyről Vas elvtárs, a pártaktivista, bésugó. Gonosz embör vót. Derzsi Pistát ő vitette el. Olyanokot is mondott, ami nem is igaz. Vótak helyi segédjei is, ilyen-olyan nincstelen embörök, neveköt inkább nem mondok, igaz, azóta meghóttak. (G. R.)
A kommunizmus kezdetin erőssen kezdték tiltani a vallást. Nem akarták hagyni, hogy mönjünk templomba, a gyermökök nem szabadott mönjenek a paphoz vallásórára. Sokszor vót úgy, hogy direkt vasárnap délelőttre töttek valami munkát a kollektívbe’, hogy ne tudjunk mönni templomba. Mű először kulákok vótunk, de osztán olyan jól alakultak a dógok, hogy az uram égy pár esztendő múlva má’ kollektívelnök lött. Béállott a pártba. Kellött mönni a rajonhoz, osztán fő Csíkba. (F. E.)
Az iskola mellett vót a kollektíviroda, oda hívatták le azokot, akik nem akartak béállni a kollektívbe. Fenyögették az embörököt, meg is verték. Vajégyet bé is zártak. Az én uram testvérinek a vejit, Derzsi Istvánt is bézárták. Vásárhelyre vitték. Az én testvéröm is vót bézárva, amikor a háborúból hazajött, magával hozta a fegyverit, s möntek véle vadászni, no megfogták, nem vót engedélye, há’ bézárták. Jöttünk haza a templomból, akkor érközött a csöndör s a milicista Küssolymosból, me’ akkor oda tartoztunk. Fogták meg, s vitték magukkal. De az uramot is bézárták. Bévitték Kérésztúrra, s onnan Udvarhelyre. Vót égy májális, s állítólag ott azt énekölték, hogy föl kell akasztani a kommunistákot. Szekérrel jöttek érte, megbilincsölték, s úgy vitték el, mint politikai foglyot. Mindönnap jött ide a szekuritáté, hogy tisztázzák a dógot, de kiderült, hogy valaki rosszindulatúan beszélt, bésúgta. Osztán épp a bésugók közül vót valaki, aki az uramot kipártolta, hogy nem is énekölt. Így három hét múlva hazaeresztötték. Az uram vót román katona is, granicsér, osztán bésorozták magyar katonának is, a határvadászokhoz. Ki kellött vóna mönni a harctérre, de a sorozóközpontba’ úgy megrühösödtek, hogy nem lehetött. Kapott égy papírt, hogy amikor megjavul, mönjön, de addig osztán a háború béfejeződött. (F. E.)
Nagyvenöt után a helybéli cigányok mind béálltak a pártba, ők vötték át a hatalmat. Vót égyször égy május eljesi ünnepség, ott mind disznólkodtak a népekkel, vereködés lött, égyiköt én is seggberúgtam. Megkötöztek lánccal, bévittek a sziguráncára, úgy megvertek, alig hagyták meg az életömöt. A többiekkel égyütt meghordoztak a piacon, láncra verve, mind a bűnözőköt. Pedig én is szögény embör vótam. A cigányok hamis vádakot töttek, hogy én is kiáltottam, hogy öljék meg a kommunistákot. Osztán égy rendösebb, aki kommunista vót, s nem féltötte a bőrit, magára vállalta, hogy ő kiáltotta, nem más. Ezököt a cigányokot jó pozíciókba tötték. Gazdasági elöljáró, a kollektívbe a cséplőgépöknél ellenőr, a szekuritáté elhurcolta a régi embörököt, helyettük mind ezök möntek. Az vót a jelszó, hogy a szögényt föl kell emelni, lehetőségöt kell adni. Fődet, lakást adtak nekik. Én fogatos vótam a kollektívbe, de osztán balesetöm vót, fődőtem égy szekér fával, az réám esött, kilenc bordám bétörött. Azelőtt a pékségnél dógoztam Kérésztúron, de itt az írodán azt mondták, itt éljek meg közöttük, ne mönjek sehova. Az elnök, Hatos Jóska azért bosszúskodott, me’ a feleségöm nem állt kötélnek… No, a baleset után megint állami munkára kerültem, megint Kérésztúrra. Ennek a Hatos Jóskának vót magához való esze. Idejibe béállott a pártba, s fölkerült a pócra. Nem vót rossz embör, ha nem ellenköztél vele. (T. G.)
6 / 11 
•