vers
Váradi anziksz
Kanonok sor
mint falszéli omladék foszlik a hajnali kék
csehboltozatos árkádív alatt
csend koppan
akárha tűsarkú cipőd mázára
ötvenhat oszlopfő
tíz lábasház kapuja vigyázna
deszkázott folyosóra
pereg a mész
finom liszt-szerű por
tapad a ruhádra
vágyam huzatként suhan utánad
neked mennyit ér kérded – ha Ady úrnak
tíz magyar koronát
és háromnapi áristomot –
ez a kis séta
Rómer Ferenc Flóris kanonok
múltat túró humanistád*
leszek foglárod gyóntató kispapod
lábad előtt nyújtózó deszkapalló
ígérem (költőnek járó alanyi jog!)
s te elviharzol lányosan
utánad fordulnak a kandeláberek
az Erzsébet királynén utcahosszan
*Dutka Ákos
3 / 3•