Bácsika, harapósak a tehenek?
Olyanról is tudok, hogy egy öreg gazdának a saját fia hajtotta el az ökreit. Az öreg belebolondult a bánatába. Álmában is csak az ökreit szólongatta. Kórházba vitték, de nem élt sokáig.
Az én férjem nem politizált soha. Mégis eljött hozzá az iskolába egy aktivista, Ibanescu, behívta egy üres osztályba, s vallatni akarta. A férjem azt mondta, hagyjon engem, nincs mit mondanom, én csak végzem a munkám. A kommunisták azt szerették volna, hogy legyen ő is aktivista, de ő ezt nem akarta, ezért megfenyegették, hogy megverik. Amikor délután vissza kellett menni az iskolába szerepet tanítani, mindig vitt magával, hogy este az úton nehogy elkapják. Félt ezektől a banditáktól. Egy közülük még él, a tűz égesse meg! A nevét nem mondom. Haza is eljött, házkutatásra, s próbált vádakat koholni, hogy a férjem nem úgy beszél az iskolában, ahogy kellene, hogy részegen megy tanítani, csúnyán beszél. De nem tudott elérni semmit.)
O vreme au fost foarte mulţi ţigani aici. Când eu eram copil mic, erau zece-cinşpe case ţigăneşti, aici în jos, în marginea satului. După război şi în vremea colectivizării însă aceştia au părăsit satul, au plecat la oraş, iar casele lor au fost demolate. Acum însă, după ce s-a terminat colectivul, iar au venit. (B. I.))
(Egy időben nagyon sok cigány volt itt. Gyerekkoromban tíz-tizenöt cigányház is volt itt lenn, a falu szélén. De a háború után és a kollektivizálás idején ezek elhagyták a falut, a házaikat pedig lebontották. De nemrég, miután a kollektív-korszak véget ért, ismét megjelentek.)
Szenterzsébet
Jöttek az ötvenös évek végitől az aktivisták. Nyakkendőbe, öltönybe. Az elvtársak. Istállóba életükbe nem jártak. Ezök kellött vóna az új gazdálkodást megtanítsák nekünk… Az égyik mönt végig az utcán, s meglátta, hogy az égyik gazda szájkosarat rakott az ökreinek, úgy fogta járomba. Az elvtárs odamönt, hogy álljon szóba vele, mind akit ugyé erőssen érdököl az állattartás, miégymás, s megkérdözte tőle, bácsika, harapósok a tehenök? Az embör nem szót sömmit, csak pisolygott, de annak az elvtársnak többet nem vót szava a környékön. Azóta is emlögessük ezt. (A. D.)
Itt Szöntörzsébötön a kicsi kollektívöt Szabó Kálmán, Gyuri Dénös, Iszlai, Sumánszki csinálta, mind idevalósiak. Égy darabig a Benedek Elek nevet viselte a társulás, osztán megváltoztatták. Elejin jól működött, kertészetje vót. Egészen hatvankettőig működött, akkor osztán megalakították a nagy kollektívöt, abba mindönki bé kellött álljon. Nagyjából azt is a helyiek szervezték, de jött vajégy pártaktivista égyebünnen is. Vót égy héjjasfali embör, valami Cserepes vót a csúfneve. Mind tudatlan embör vót, nem értöttek a mezőgazdasághoz. Szájkosár vót a tehenekön, megkérdőzte ez a Cserepes a gazdát, mi van, bácsika, harapósok a tehenek? Olyant is hallottam, hogy égyik aktivista mondta, szép hosszú ősz van, vessük el a törökbúzát is, hogy tavasszal ne kelljön vele bajlódni. A kollektív az első pár esztendőbe jól mönt. A népeknek is adogattak. A hetvenes évekbe a termésök is jók vótak. Látszik is, a legtöbb új ház akkoriba épült itt Szöntörzsébötön. (Burszán Lajos – B. L.)
A környező faluból sok kulákot deportáltak le Pécska környékire, hogy a fődjeikről hézzajussanak. Innen Szöntörzsébetről sönkit, itt nem vótak épp olyan nagy gazdák, s itt ugyé uradalom is vót. Tíz-tizenkét erősebb gazda vót a faluba, átlag hét-nyóc hektáron gazdáskodtak, égyedül csak a bárónak vót nagyobb fődje, de ő osztán sokat eladogatott belőle. Az is igaz, hogy az itteni nagykutyák nem vótak erőssen gonosszok a kulákosittás üdejin. Amit fölülről diktáltak, azt bétartották, de nem vót olyan, mint máshol, hogy túlteljesitötték a tervet. Itt Szakács Mózsi vót a falufelelős a kulákosittás üdejibe, osztán Szakács Samu, meglehetős embörök vótak. A béadások möntek, de hát az égyebütt is csak így vót. (B. L.)
Gheorghiu-Dej adott mindönkinek, aki koncsentrán vót a háború üdejin, 59 ár igényjogosult fődet. Itt a faluba nem kapta meg mindönki, aki kellött vóna. Koncz Irmát hátul tötték, neki nem jutott. (B. I.)
Amikor a báróékot elvitték a kommonisták, én olyan tizennégy éves vótam. Csak arra emlékszök, hogy vót ott az a nagy teröm, ott a parkett föl vót szödve, s égy gödör vót ásva, benne égy láda, s abba belédugva, ami úri dolog csak létezött: ezüst étkészlet, porcelánok, mindön. Én nem mertem vóna égy tőt se elvönni, még az eszöm se járta ki! A báróné ekkor már künt lakott abba a tódásba, én kellött bézárjam mindön este a palotát. Osztán, ahogy elvitték őköt, ki mit tudott, megfogott, kiásták a ládát, vittek, amit lehetött. Pedig meg kellött vóna őrizni azt a nagy palotát. Mekkora szobák vótak benne, hányszor fölsúroltam! Akkor kellött vóna réjuk szóni, amikor valaki az első cserepet levötte, hogy hagyják abba, me’ érték. (Sz. E.)
10 / 11 
•