Confessionis 2.
III. Europa ante portas
„Bukarest központjában, az Egyetem tér közepén már a 2004-es esztendő legelején egy különös szerkezet állítódott fel. Egy nyolc kijelző táblás villanyóra – két-két kijelző táblával minden égtáj felé –, négy karcsú tartóoszlopra állítva, jól láthatóan mind a négy, itt találkozó sugárút irányából. Egy érdekes óra – mondhatnánk –, amelyik a pontos idő mellett látványos módon egy másik információt is megjelenít: éspedig azoknak a napoknak a számát, amelyek bennünket 2007. január elsejétől, azaz Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának az időpontjától elválasztanak. Tegnapelőtt ez a kijelző 414-et mutatott, tegnap már csak 413-at, ma pedig – minden valószínűség szerint – már csak 412-t; ami azt jelenti, hogy – ha nem jön közbe valami senki által nem kívánt kisiklás – 59 (azaz ötvenkilenc!) hét eltelte után hazánk is szerves részévé válik korunk egyik legmerészebb gazdasági-politikai szerkezeti egységének, annak az Uniónak, amelynek ma 25 tagállama és 460 millió polgára van.
A megnyitó szavakra szánt idő rövidsége nem engedi meg nekünk azt, hogy illő módon méltassuk Robert Schuman egykori francia külügyminiszter 1950. május 9-én közzétett forradalmi javaslatának történelmi nagyszerűségét, mint ahogy arra sem futja időnk, hogy számba vegyük ennek a mellettünk megerősödő Uniónak a legfontosabb eredményeit, vagy hogy felelevenítsük ennek a több mint ötven éve tartó terjeszkedésnek mind az öt hullámát. Meg kell elégednünk azzal a lakonikus megállapítással, miszerint „ennek az európai szerkezeti egységnek az alapja a közös érdekeket szolgáló együttműködés. Ez vezetett arra a felismerésre, hogy egyes területeken sokkal jobb eredményeket lehet elérni európai szinten, mint az egyes országok szintjén. Így jutottunk el a tagállamok ama közös döntéshozatalához, amelyet a közösségi intézmények dolgoznak ki, s amely az Unió egész területére érvényes. Ezek a közös politikai döntések biztosítják az Európai Unió egyedi jellegét, mivelhogy a tagországok nemzeti szuverenitása egy részének az európai intézmények részére történő feladását jelentik... Az Európai Unió hivatása tehát a tagállamok és azok népei közötti együttműködés összefüggő, a szolidaritás elvén alapuló megszervezése.”*
De hát mit is jelent voltaképpen Románia EU-csatlakozása? Mi ennek a teljes politikai osztály által egységes módon felvállalt történelmi eseménynek a kockázata? Mi miatt támogatja az ország lakosságának túlnyomó többsége ezt a kezdeményezést? Miképpen módosul majd a mi mindennapi életünk a csatlakozás után? Milyenek lesznek a munkalehetőségeink? Milyen lesz a fogadtatásuk az EU-ban ezen ország állampolgárainak? Stb. stb... Minden bizonnyal nem én vagyok az egyedüli ebben a teremben, aki az eltelt néhány hónap során nem egyszer feltette magának ezt a kérdést! Gondolom, jó néhányunkban megfogalmazódott az utóbbi hetek-hónapok folyamán a kérdések kérdése: jó lesz-e, hasznos lesz-e ennek az országnak, ha csatlakozik majd az Európai Unióhoz?...
A válasz erre a kérdésre természetszerűen csakis igenlő lehet. Románia EU-s csatlakozása teljes bizonyossággal az ország előrehaladása, a régóta várt gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából egyértelműen hasznos cselekedet lesz, mivelhogy ezeket a célokat csakis egy összefüggő, dinamikus szerkezeti egység keretén belül lehet hosszú távon megvalósítani.
Azonban hogy ide eljussunk, nem elég szép, hangzatos politikai nyilatkozatokat megfogalmazni, nem elég ünnepi és látványos rendezvényeket szervezni az Európa-nap alkalmával és kötelező módon kitűzetni a csillagos kék zászlót valamennyi középületünk homlokzatára! Mint ahogy nem elég megszerezni (és meg is tartani!) a befolyásos nyugati kancelláriák jóindulatát – ez amúgy nem mellékes dolog! –, Günther Verheugen vagy Olli Rehn európai bővítési biztosok támogatását, vagy éppenséggel a „Peer Review” átvilágító-küldöttségek biztató mosolyát (miként az épp a múlt hét folyamán történt a mi szakterületünk esetében).
Igen, ezek a sikerek nagyon-nagyon fontosak – de korántsem elégségesek! Mint ahogy nem elég a törvényhozásunk puszta „euro-harmonizáció”-ja, az „aquis communautaire”-nek, annak az 1771 törvényi szabályozónak, amelyek ma az Európai Unió működését biztosítják, a puszta átültetése, ha nem gondoskodunk eleve ezeknek a jogszabályoknak a betartatásáról, ha nem biztosítjuk ezeknek a törvényeknek a működtettetését. Igen, ezzel is tisztában kell legyünk!... Nem elégedhetünk meg azzal az – amúgy felette dicséretes – ténnyel, hogy ez év április 25-én Románia elnöke és miniszterelnöke Luxemburgban aláírta az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló Megegyezés szövegét – egy, csak a román Hivatalos Közlönyben több mint hatszáz oldalra kinyomtatott vaskos dokumentumot –, ha intézeteink, vállalkozóink, polgártársaink nem mérik fel, hogy 2007. január elseje után lehetőségeik teljesen megváltoznak!...
Épp ezért fontos minden olyan rendezvény, amelynek célja az európai intézményekhez való közeledés megvalósítása! Épp ezért dicséretes minden olyan kezdeményezés, amely a közös Európa működését biztosító mechanizmusok jobb megismerését kívánja szolgálni!
Ezért is szenteltünk a magunk részéről megkülönböztetett figyelmet ennek a rendezvénynek!
Sok sikert!
(Elhangzott A közösségi védjegyek kiterjedésének következményei című, a temesvári Kereskedelmi és Iparkamara által 2005. november 15–16-án szervezett regionális tanácskozás megnyitóbeszédeként.)
3 / 5 
•