Micsoda morbid
„vagyok, itt vagyok, az ablakon
túl fák, és hideg, és európa – – –”
(Visky András)
1.
Gyomok és sós mezők,
rajongó fejű hársak;
döngölt agyagos földet
és járdatörmeléket áztat
s virraszt a tárgyi léttel
feleselő nyers őstavasz –
az anyám emlékezetével
őrzött (mint örökszép vigasz)
fele-
királyságom s a vársétányon
felejtett, vasbetonfalaktól
szorongatott, fátyolos, álom-
könnyes tekintete.
2.
A jövő, aki túl korán csendbe
kiált – nem irgalomból –, hogy: elég!
Nem vallott senki még, pedig jó lenne
hallani az áruló szégyenét.
Csontig hatol a vég (van, ki eszét
veszti, mielőtt még kifehérülne).
Forrón és eszelősen szerteszét
sugárzik az elárvult lámpa fénye.
Lekopott lépcsők; másnak lakható
még a világ. Sivatag-üres asztal.
Mint áldozataival a bakó,
érd be a kivégzésre szánt szavakkal.
Lefejezett magaddal.
2005. május 14.
•