Csak semmi malőr - Vígjáték egy felvonásban
Pupi: Néhány hónap múlva beköszönt a 2000. év. Mulatsággal, tánccal fogunk ünnepelni. Remélem, a vezetőség is támogatni fog minket.
Gálfi tata: Hogyne. Néhány mankóval, hogy össze ne essünk tánc közben, he-he-he…
(Pirike, Zsóka és Gálfi mama is Pupi köré gyűlnek.)
Gálfi mama: Nagyszerű, nagyszerű! Majd szépen felöltözünk, és én segítek mindenkinek megcsinálni a frizuráját, hogy olyan szép legyen, mint az… az ügyvédnőé. Apropó, maguk tudták, hogy a Gizelle az a Szabó Mariska?
Pupi: Igen, tudtuk, de nem akartuk magának megmondani a ronda nagy szája miatt, nehogy még többet macerálja. A doktornő szerint személyiségzavara van egy korábbi súlyos betegsége miatt, és nagy sokk érte az ügyvédnő halálakor. Most azt képzeli, hogy ő Szentpéteri ügyvédnő. Bár bevallom, magam sem tudom, hogy valóban így van-e, vagy csak megjátssza magát, és közben jót mulat rajtunk. De majd hamarosan fényt derítek rá. Addig fogadjuk el olyannak, amilyen.
Gálfi mama: A fene egye meg magukat. Jól kitoltak velem. Hogy nézek ezentúl a Gizelle szemébe?
Zsóka: Majd napszemüveggel.
Gálfi mama: Még mindig jobb, mint hályogon keresztül. Most pedig menjen és nézze a hülye szappanoperáit a fülével, míg meg nem siketül, mint Pirike!
Pirike: (Izgatottan kiabál.) Minden szót tisztán hallottam! És ne sértegessen többet a siketségemmel! Istenem, valóságos csoda történt! Amikor kibújt a bokorból az a nő, úgy megijedtem, hogy rögtön kidugult a fülem.
Doktornő: (Az ebédlőből jön, tálcán poharakat, üdítőt hoz, majd odaszól Pirikének.) Bent felejtette a levelét.
Pirike: (megrökönyödve) Ki ejtette le a kenyerét? (Kitör a nevetés, felszabadultan, a sok izgalom után. A szín sötétedik, esteledik.)
Doktornő: (Átadja Pirikének a levelet.) Nem a kenyerét, hanem a levelét. Most pedig térjenek nyugovóra. És ne felejtsék el bevenni a gyógyszereiket. És Pupi, kérem, ne felejtsen el holnapra legalább egy jelenetet írni. Holnap mindenképpen folytatnunk kell a próbát. (Hátrales az ebédlő felé, ahol az újságírónőt hagyta.) Holnap nem akarok semmi malőrt! Megértették? Semmi malőrt! Hát akkor szép álmokat mindenkinek. Szép álmokat.
Gálfi tata: Csak nehogy velem álmodjanak. Azt mondják, halottal álmodni esőt jelent… he-he-he… hukk.
(Zsóka és Pirike az 1-es, a Gálfi házaspár a 2-es szobába megy, Pupi balra a színfalak mögé, az emeletre.)
Doktornő: (Rágyújt, mélyen leszívja a füstöt, kiengedi, aztán sóhajtva belerogyik az egyik fotelbe, felnéz a magasba és fohászkodik.) Uram, könyörgöm, adj egy kis nyugalmat!
(Kinyílik a 3-as ajtó. Kidugja a fejét Gizelle borzosan, és csukott szemmel, kábán kiszól.)
Gizelle: Nem kerestek telefonon? Nem?… Akkor talán majd később. (Zene. Függöny lemegy. Öt perc szünet, zenével.)
Második jelenet
(Halk gyászzene szól. A társalgó közepén alacsony dobogón nyitott koporsó áll letakarva, nem látszik, ki fekszik benne. A koporsó bal oldalán a Gálfi házaspár, Pirike, Zsóka. A jobb oldalán Pupi, az igazgató és a doktornő. A koporsó fejénél a tiszteletes. Mindenki szépen fel van öltözve. Lehajtott fővel, összekulcsolt kézzel állnak. Zene elhallgat.)
Tiszteletes: És most, testvéreim, imádkozzunk.
Pupi: Állj! Vissza az egész. Micsoda dolog ez? A halott ott áll a koporsó mellett. Fel vagyok háborodva! Gálfi tata, maga nem tanulta meg a szerepét. Így nem lehet próbálni! Mindjárt nyakunkon a bemutató, és maga ott áll kinn élve, amikor benn kéne feküdjön holtan!
Gálfi tata: (hadonászik) Maga csak ne akarja, hogy én meghaljak, jó? Ha mindenáron temetést akar, akkor legyen maga a halott!
Pupi: De Gálfi tata, ez csak egy színjáték.
Gálfi tata: Ez egy horror. A nézőket ki fogja törni a nyavalya. Vegye tudomásul, hogy azért sem halok meg! Ha mindenáron lakót akar a ládába, feküdjék bele maga!
(Nyílik a 3-as ajtó és kilibeg Gizelle, loknis hajjal, fekete estélyiben.)
Pupi: Rendben van, Gálfi úr, azazhogy még sincs rendben, merthogy a púpomtól nem tudok hanyatt feküdni, sajnos. És eszem ágában sincs átírni ezt a darabot. Még mit nem. Egész éjjel körmöltem. Úgyhogy szépen megkérem, vállalja el a szerepét.
Gizelle: Majd én, majd én! A Pupi kedvéért vállalom, hogy én legyek a halott főszereplő! (A koporsóhoz lép, felemeli a leplet és kecsesen bemászik. Hanyatt fekszik, lehunyja a szemét és összekulcsolja a kezét a mellén.)
Tiszteletes: (Pupihoz lép és rázza a lapot az orra előtt.) Na, jó, jó, de akkor mi legyen ezzel a szöveggel? Maga azt írja itt, hogy az elhunyt kiváló asztalosmester volt, és ezt a koporsót is, amiben most fekszik, a két bütykös kezével fabrikálta, és gyászolja özvegye, Sarolta…
(Kitör a nevetés, mindenki a szája elé kapja a kezét, úgy kuncog, olyan hangot hallatva, mintha sírnának. Ekkor lép be balról az újságírónő lelkesen.)
Újságírónő: Helló, helló mindenkinek. De gyönyörű napunk… (Meglátja a koporsót és a szívéhez kapva felsikolt. Lábujjhegyen az igazgatóhoz lépked és Gizellére mutat.) Uramisten, hiszen ez… ez… itten a… a Gizelle ügyvédnő. Mikor halt meg? Az este még beszéltem vele. Elmesélte az életét. Nagyon sok ügyfele volt. A legtöbb prostituált és meglopott nagykövet. Sokat emlegetett egy Szabó Mariskát. Valami híres színésznő vagy konzumnő lehetett…
11 / 15 
•