Csak semmi malőr - Vígjáték egy felvonásban
Újságírónő: Segítség, segítség! Hé, hé, lassan a testtel! Ez a szerkesztőség tulajdona. Tönkre ne tegye itt nekem, mert leverik rajtam az árát, amin egy autót is vehetnék. Segítsen már valaki!
Igazgató: (Odaugrik és lefogja Jolánkát.) Tiszteletes úr, kérem, legyen szíves, segítsen! Vigyük fel az öreglányt az emeletre. Doktornő, jöjjön maga is, és adjon neki egy erős nyugtatót. (A két férfi megfogja, az egyik a hóna alá nyúl az öreglánynak, a másik a lábát fogja, úgy vonszolják kifelé, arra, amerről jött. Az öregasszony tiltakozva rúgkapál, sipít. Az egyik zokni leesik a lábáról.)
Jolánka: Hagyjanak békén! Én nem csináltam semmit. Azt a nőt fogják el, aki fényképezőgépeket szokott lopni! Az enyémet is ellopta! A tolvajt fogják meg!
Igazgató: (A kanyarból ziláltan visszafordul és lihegve odakiált az újságírónőnek.) Ahogy elrendeztük Jolánkát, azonnal visszajövök, kérem, várjon meg! (Eltűnnek Jolánkával. A társalgóban zűrzavar. Mindenki összevissza kiabál.)
Gálfi mama: Megáll az eszem. Már nem csak siket, de hülye is! Csak tudnám, miért nem viszik be a diliházba.
Zsóka: Te jó ég, ez a Jolán éppen olyan lett, mint Antal úr volt, az öreg fűszeres, akit Váradról hoztak ide a tavaly. Az is lopással gyanúsította a tiszteletes urat.
Gizelle: Ezt hívják rögeszmének. Ugye, Pupika? Maga művelt ember, tudnia kell.
Pupi: Igen, igaza van,
kedvesem. Ez igen súlyos mentális betegség. Sajnos Jolánkán kívül ismerek még mást is, akinek rögeszméje van.
Gálfi tata: (Jelentőségteljesen Gizellére néz.) Arra az illetőre gondol, akire én?
Pupi: Igen, de megkérem, hogy ezt most ne feszegesse. Szeretném ugyanis, ha folytatnánk a próbát, úgyhogy most kiosztom a lapokat a szereposztással és szöveggel együtt. (A kisasztalról felvesz egy irattartót és lapokat oszt szét a jelenlevők között.) Figyelem, figyelem! Ezek a szerepeik. Tanulmányozzák át a szöveget, aztán jön a próbaolvasás.
Újságírónő: (Lehuppan az egyik fotelbe, lába előtt a földön egy kék pamutzokni hever, mereven nézi, majd lehajol és lassan felemeli, két ujja közé csippentve magasra tartja, és mint az ingát, jobbra-balra meglengeti az orra előtt.) Szóval, mégsem rémálom volt. Ehol a tárgyi bizonyíték, hogy a drágalátos Jolánka néni valóságos személy, aki az előbb itt járt, és lopással gyanúsított engemet. Illetve engem is. Jó kis bulit rendezett az öreglány. Valósággal megállt bennem az ütő. A világért sem lennék az igazgatója ennek az otthonnak. (Messzire hajítja a zoknit, lassan előhalássza retiküljéből a tükrös púderesdobozát és bepúderezi az orrát, majd hátradől, lábát keresztbe téve és lóbálva figyeli, hogyan rendezkedik Pupi, a nagy drámaíró.)
Pupi: Na, elolvasták? Akkor kezdjük a próbát. Vegyék elő az első oldalt. Olvasópróbát tartunk. Maga is, Pirike. Hányszor mondjam még el? (Rákiált Pirikére, aki nem figyel, mert éppen egy kenyérdarabot majszol, amit a zsebéből halászott elő.) Pirike, vegye elő a példányát!
Pirike: (Hátratántorodik.) Mit ordibál itt, mint a fába szorult féreg? Mondtam, hogy kidugult a fülem!
Pupi: Nagyon örülök. Egy nagy kő esett le a szívemről. Akkor most megkérdezem, akarják-e, hogy fellépjünk a darabbal, vagy sem. Most szóljon az, aki ki akar szállni.
Pirike: Ki akar itt válni? Hát nem arról volt szó, hogy össze akarnak házasodni, mi?
Gálfi mama: Még jó, hogy kidugult a füle. Képzelem, mi lenne akkor, ha süket lenne. Én azt hiszem, senki nem akar kiszállni. Vágjunk hát bele, rendező úr!
Pupi: Ez a helyes beszéd. Nem fogunk meghátrálni. Sikerre visszük a darabot!
Gizelle: (tapsol) Jaj de jó, jaj, de jó! Úgy örülök. Mire várunk még? Kezdjük el a próbát (fürtjeit igazítja). Alig várom, hogy szerepeljek.
Gálfi mama: Maga könnyen beszél. Magának van a leghálásabb szerepe. Fiatal, szerelmes ügyvédnőt alakít. Úgy látszik, még a darabban is értelmiségi szerep jutott magának. Szóval egy szerelmes ügyvédnőt alakít, akit feleségül fog venni egy nagyszerű emberke, egy költő, aki szereti magát. De mi? Mi itt mind a siketet, a vaksit meg a ronda nagyszájú vénasszonyokat fogjuk eljátszani, akik egész nap csak szapulják egymást. (A homlokára csap.) Most jövök csak rá, a nemjóját, hogy Pupi ezt szántszándékkal írta meg így, hogy végre meglássuk, milyenek is vagyunk a valóságban, és elrettentsen tőle. Csak Gálfi tatának vannak jó tulajdonságai, mert ő itt igazi hőst alakít, bár szerintem kissé pipogya, mert a saját feltámadását sem képes egyedül elintézni…
Gálfi tata: (Le-fel sétál, mint egy beképzelt kakas.) Köszönöm a bókot, asszonyom. Én igazán meg vagyok elégedve a szerepemmel. Pupi igazi művész, mert jól eltalálta a jellememet. Ha sikerül elintézni a feltámadásomat, majd fizetek neki egy áldomást.
Gálfi mama: (Felugrik és mellbe löki az öreget.) Ki nem hagynál egy alkalmat sem, hogy öblögesd a torkod, mi?
Gálfi tata: (Hátat fordít az öregasszonynak.) Ezt a megjegyzést meg sem hallottam.
Zsóka: Nekem milyen szerepet írt, Pupi?
Pupi: Magának nem írtam semmit, mert nem látja elolvasni. Maga csak üljön a tévé előtt szokása szerint, aztán amikor meghallja a tiszteletes úr hangját, amint éppen azt mondja, hogy magáért jött András fia Szatmárról, hogy hazavigye, akkor ugorjon fel, és kiáltsa azt, hogy: Fiam!, aztán kezdjen el örömében sírni.
Gálfi mama: Maga csak ne fesse az ördögöt a falra, jó? Még tényleg érte jön a fia és elviszi. Kivel fogok én akkor vitatkozni meg pletykálkodni egész nap?
Pupi: Senkivel, mert a darabban Pirikéért is eljön a fia, és magával viszi Amerikába.
13 / 15 
•