A falu és a közösség ereje: mit gondolunk a faluról, és miért gondoljuk azt?
Két záró megjegyzés
A kérdéskört természetesen nem merítettük ki, következésképp a probléma nem is tekinthető lezártnak. Mindemellett az itt elmondottakból egy következtetést levonhatunk: a tudományos érdeklődés számára a régi világgal azonosított falu és közösség nem egyszerűen egy társadalmi, gazdasági vagy települési állapot, hanem egy kiemelt hely, értékeknek a helye. A modernizációs törekvések értelmezésében a falu egy meghaladni akart helyzet, a kisebbségi gondolkodásban pedig egy megőrizni akart érték. Külső szempontból szemlélve tehát a közösség ereje így hol visszahúzó, hol megtartó erő.
Az ambivalencia belső szempontokból is megjelenik: a közösség ereje egyrészről egy természetes folyamat részeként, mintegy ideológiamentesen változik és válik az egyéni stratégiák kerékkötőjévé, így túlhaladottá a fiatal családok szemében, másrészről a közösségi vezetők által felvállalt beszédmódban elérni kívánt értékként tér vissza minduntalan. Nem szabad meglepődnünk tehát azon, hogy a faluhoz annyi, esetenként homlokegyenest ütköző értéket kapcsolunk.
Jegyzetek
1 E rész megírásához többek közt Eric Wolf, Alan Macfarlane, Imreh István és Oláh Sándor munkáit használtam fel.
2 Azon túl, hogy az elmúlt és soha vissza nem térő aranykorról, éppen ezért folyamatosan romló világról beszélni általános emberi tulajdonság.
Szakirodalom
Imreh István: A rendtartó székely falu. Bukarest, 1973.
Macfarlane, Alan: Az angol individualizmus eredete. Budapest, 1993.
Oláh Sándor: Csendes csatatér. Kollektivizálás és túlélési stratégiák a két Homoród mentén (1949– 1962). Csíkszereda, 2001.
Tófalvi Zoltán: „A Temesváron élő atyhaiak közössége.” In Herédi Gusztáv (szerk.): Korunk Évkönyv. Kolozsvár, 9–38., 1982.
Wolf, Eric R.: Európa és a történelem nélküli népek. Budapest, 1995.
5 / 5•