vers
Lipcsei Márta
Visszanézés
„…látó gyökerem
nőtt a kövekbe, lelkekbe…”
(Szabó Lőrinc: Idő)
Ha vendégségbe emlék beköszönt
könnye is buggyan, majd hoz fényözönt
a kíváncsi ész, néha visszanéz
s dobol, dadog, ha álmát viszi szét
idő, mint élő, forgó gömbsziget
évek telnek, elsuhan évtized
életlemezek, csupa töredék
ami tölti a költők kötetét
időtlen fények közt repül az én
fényszigettenger porszemszigetén
s ha az élet szűk burka reped ma
meglegyint komédiák mámora
helyzetedet felméred: ki vagyok?
visszaköszön az idő s mond nagyot.
