Középiskolás fokon? Válogatás a Mikes Kelemen tantárgyverseny Bihar megyei résztvevőinek dolgozataiból (Az igazság keresése - X. osztály)
Az országos magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny győzteseinek
dolgozataiból készült előző lapszámbeli összeállításunk. Most a második
részben azoknak a Bihar megyei középiskolásoknak a munkáiból közlünk
részleteket, akik szűkebb pátriánk képviseletében jeleskedtek a 2007-es
megmérettetésen. A versenyen a diákok évfolyamonként három-három
tételben adhattak bizonyságot ismereteikről és tehetségükről.
Irodalomelméleti dolgozatokat felvonultató második válogatásunk alkalmat
ad az olvasónak arra, hogy összehasonlítsa „a mieink” teljesítményét az
országos legjobbakéval.
Felkészültségük, műveltségük éppúgy tanáraikat is dicséri, mint
olvasottságukat s a szabadságot, amellyel az elemző és szintetizáló
képességüket is próbára tevő témákat kezelik dolgozataikban.
Bélfenyéri Tamás
Szent László Római Katolikus Gimnázium, Nagyvárad
Weöres Sándor gondolata, amint az az idézet elején is olvasható, egy
igazságot tár fel számunkra. Igazságról ír és igazat szól, ugyanakkor
tanácsot is intéz az idézet olvasójához. Az olvasó feladata eldönteni,
miképp értelmezze a kapott bölcs tanácsot, és ha rájött annak
mondanivalójára, azt megpróbálja gyakorlatba is ültetni.
A költő egy emberi, egyben keresztény értékről nyilatkozik, az
igazságról. Az igazság olyan kincs, melyet egyesek elvetnek, nem
igényelnek, míg mások védelmezik azt, s annak megismerésére áhítoznak. A
költő röviden megfogalmazott eszméje azokhoz szól, akik valóban
értékelni tudják az igazat, sőt szent szándékuk annak birtokba vétele,
megismerése.
Csak az juthat az igazság tudatába, aki nem fél azt megismerni,
megnyitja előtte kapuit, mert tudja, hogy akit befogad, az élet értelmét
nyújtja neki. Egyesek csupán a tanítások által, az értelem útján
próbálják magukba szívni az igazságot, de tévednek, mert az elme egyedül
nem képes azt megismerni, elsajátítani, ami mellett a földi értékek,
így a tudás, vagyon eltörpülnek. Egyedül az ész és a lélek egysége
biztosíthatja az igazság tudatának állapotát. Az igazságot önmagunk
mélyén kell keresnünk, vagyis a lelkünkben. A lélek az a hely, amely
minden erényt, minden nemes érzést tárol. Az igazság sosem szűnik meg,
így a lélek sem szűnik meg. Ha a lelkünket, saját magunkat igazán
ismerjük, biztosan találunk majd választ minden kérdésünkre. Ha ez a
feltétel teljesülni fog, akkor fogunk rájönni arra, hogy az igazság
mindvégig bennünk volt, ha eddig nem is találtuk, most majd bizonyosan
rábukkanunk.
Weöres Sándor gondolata legyen mindenki számára bölcs tanács, mely arra
buzdít, fedezzük fel mihamarabb az önmagunkban rejlő igazságot.
Kelemen Emese
Octavian Goga Főgimnázium, Margitta
Az ember egész földi életét valamely igazság keresésének szenteli, függetlenül attól, hogy helyes vagy akár helytelen.
Mi is tulajdonképpen az igazság?
Mindenki számára más-más üzenetet hordoz magában.
Az emberek többsége élete során többször is úgy véli, hogy teljes
mértékben helyesek a gondolatai, eszméi, és bele sem gondol abba, hogy
megtörténhet, téved. De ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az illető
személy azt hiszi, hogy csakis saját maga körül forog a világ. Inkább
azt sugallja, hogy teljes mértékben megbízik a tanításokban, rájuk
támaszkodik, hisz az idegen segítségekben, és ez azt jelentheti, hogy
saját magára még nem talált rá, sőt talán teljesen el van veszve.
A túlzott utánzás és ismeretlenség pedig veszélyes is lehet. Berzsenyi
Dániel lírájában, költészetében többször is megfogalmazódik a gondolat,
mely szerint az idegenek majmolása a haza bukásához is vezethet.
A nemzet meg tud állni saját lábán, ha összefog, egy erőteljes,
határozott országot hoz létre, amelyre építkezni lehet és amely képes
legyőzni minden akadályt.
Az ember is ilyen helyzetben van. A saját magunk igazsága nem a
külsőségekben rejlik, hanem a bensőnkben. Ha viszont nem ápoljuk belső
világunkat, az elenyészik, akár a fény. Tehát ily módon saját
egyéniségünk, emberi mivoltunk forrása meghanyatlik, sőt összeomlik.
Az emberi lélek kifürkészhetetlen, a lélek az a tiszta tulajdon, amely
bármely helyzetben megmutatkozik, árulkodik saját mivoltunkról.
A tanítások tartóoszlopként szolgálnak az egyénnek, amelyekre biztosan
lehet építeni. A világ bármely személyét meg lehet érteni e tanítások
segítségével, de az igazi igazság nem feltétlenül csakis a világi
dolgokban rejlik. Tanítások által bővül az ember tapasztalata, de a
természetesség mindennél többet ér. Néha a tudományokkal semmire sem
megyünk, nem boldogulunk velük. Nehéz pillanatokban, egy ember
vigasztalása esetén, csakis saját magunkra, saját belső hangunkra
számíthatunk, hallgathatunk.
Ebben a rohanó világban az emberek nem fektetnek hangsúlyt a lélek
dolgaira, hanem csak a világi élet körül keringnek a gondolataik.
Ebben a gondolatmenetben található azonban egy hiba, hisz mint ahogyan
azt Cicero is állítja, nem a világ nyújt teljes bölcsességet, igazságot,
hanem a teljes lelki béke, nyugalom.
A teljes nyugalom pedig nem a gyönyör hajszolásában, kergetésében rejlik, hanem saját magunk megismerésében mutatkozik meg.
