Merényi Krisztián
Razzia
Ma talán több vevő lesz. Vasárnap mindig jobb. A zsernyákok igencsak
rámozdultak a hamisítókra. Mondják a szervezők, hogy a házilag gyártott
dévédéket a földre szórják, megtapossák, és még büntetnek is.
Engem ez az egész szar nem... mármint nem vagyok érintett. Én csak a
felesleges kacatjaimmal járok ki olykor. Akár a kapásra éhes horgászban,
bennem is éledezni kezd a balhééhség.
Előszedem malacperselyemet, néhány foltos zoknimat, és hármat a még
megmaradt, gyűrött verseskötetemből. Azután következnek az elektromos
bigyók a pincéből. Körülbelül sem tudom, hogy micsodák, hiába is jönnek a
kopott aktatáskás, szemüveges műszerészfélék, és kérdezik, hogy ez meg
az, és az meg ez működik-e. Kukán nézek, és mondom, talán próbálja ki
otthon.
Éled a piac, mellettem romák pakolgatnak festményeket, aranyórákat és
porcelánbabákat. Kicsit arrébb egy kopasz szedi elő bódéjából a hifiket
és erősítőket. A hatásvadászat végett már hatkor felrecseg 1000 wattos
hangszóróiból a zoltánerika vagy a kadlotkarcsi.
Jól van! Megjelent az első nyüzüge, fordított baseballsapkás kisköcsög.
Lesz itt dévédé-árusítás! Jön egy másik hasonszőrű, és már rakosgatják
is szépen, sorban. Megyek hozzájuk haverkodni. Hosszú a nap, bármilyen
balhé lehet, kellenek a szövetségesek, no és legalább megtudok egy s
mást.
– Csumi, tényleg genyáznak a zserkók?
– Inkább a buzi hatőrség! De hoppá! Van itt lepedő, ráborítom, aztán óne.
A mellettem ruhákat halomra dobáló bögyös nőszeméllyel csupán annyira
jutok, hogy átbeszéljük a várható időjárást. Arra viszont tökéletes,
hogy pénzt váltson, ha nincs elég apróm, és amíg kávéért megyek, őrizze a
motyómat. Neki is hozok. Cukor és tej nélkül issza, ebből is látszik,
hogy rutinos piaci bennszülött.
Túl vagyunk a hiénás időszakon. Egy hiéna megvette a múltkor a kínai
porcelántálamat kilencszázért. Valamivel arrébb négyezer-hatért árulta,
és eladta, mert amikor kávéivás után a hígfosási kényszer a vécére
űzött, láttam, hogy már nem volt az asztalán.
Veszettül tűz a nap, még jó, hogy van ponyva felettünk. Csip-csup
kölykök (nem is lehet megállapítani, hogy kettő vagy három) próbálják
lecsenni az első dévédé-sort, majdnem sikerül nekik, de a gizda srác
átugrik az asztalon, és kiszedi a kezükből. Nem bántja őket, mert a sor
végén egy egész pereputty várja a kis brigádot.
Megérkeztek. Most jönnek be a főkapun. Van közöttük háromcsillagos,
kétcsillagos. A hölgyön és a kamaszarcú srácon semmi, mégis ők
feszítenek a legbüszkébben. Elindulnak a soron, érdeklődve nézegetik a
kacatokat. A két dévédé-árus nem figyel, szomszédjukkal ökörködnek.
Szólhatnék nekik – marha nagy dilemma –, de az emberség és az
izgalomvágy közül az utóbbi kerekedik felül.
Olyanok ezek a rendőrök, mint a jóllakott oroszlánok a szelíd vadak
között. Előre hallom a kérdéseket, a lakkozott rendőrcipők alatt
darabokra törő dévédéket, és azt a lármát, amit a fejüket fogó romák
okoznak műbalhéból azért, hogy a káoszban jobban hozzáférjenek mások
cuccához.
Csendben a dévédés asztalhoz lépnek, türelmesen várakoznak, de hiába. A
tohonya alkatú, háromcsillagos szól valamit, mire az árusok
megfordulnak. A kétcsillagos, borostás megnéz egy dévédét, majd az egyik
srác a rendőrhölgy kezébe ad egy másikat.
Nincs asztalról lesöprés, csupán nyugodt szóváltás. A francba kell
ennyit szórakozni! Vakok ezek? Messziről látszik, hogy hamisítottak. De
miért ilyen alázatosak ezek a zsaruk? Az árusok a kezükben tartott
filmet játsszák el, valahol ez is a munkájuk része. Tucatnyi aktuális
akciófilmet tudnak a gizda testükkel elmutogatni. Összehangolják a
szájpufogtatást az ütésekkel és a lövésekkel. Az alacsonyabbik most épp
agonizál, eszeveszetten rángatja magát, végül kiakasztja szemét. A
nagyjelenet végén odasóz egy pacsit a kétcsillagos a nyegle köcsögnek. A
társaság hahotázik, és már izgatottabban adják kézről kézre a
bemutatott dévédét. Talán pályafutása során első ízben a csillagnélküli
szembeszáll a háromcsillagossal; kitépi a kezéből a Halálos fegyver
négyet. Amaz bölcs apai mosollyal enged, és kiemeli a Predátort.
A rendőrcsaj kiszolgáltatottan várja, hogy a kis gizda engedményt adjon.
A rendőrök könyörgő szemmel kérlelik az árusokat, akik pökhendi pofával
méregetik amazokat, miközben fontolgatják azt a kevéske összeget,
amelynek leengedése után még bőségesen marad hasznuk. Hogy miben
egyeznek meg, nem tudom, mert épp akkor kezd viszketni iszonyúan a
tököm, és egy kalapos öreg vevőm is jön. Persze nem a hatezer forintos
szivarkészletet viszi el, hanem csak két pornólapot százért.
A rendőrök izgatottan nézik a borítókat, ki-ki a maga filmjét dicséri.
Elköszönnek lelkesen az árusoktól, egy-egy hello Gyuszi, szia Totyával.
Amazok rájuk se néznek, egymást kínálják cigivel. Bárgyú arccal
gyújtanak rá.
Zsebre dugott kézzel árulnak tovább.
