Péter I. Zoltán
Évszázados váradi épületek
Nagyváradot a századforduló előtti és utáni évtizedekben, az első
világháború kitöréséig jelentős fejlődés jellemezte. Pezsgő életű,
viszonylag korszerű település jött létre, amelyben az ipar, a
kereskedelem addig nem látott fellendülésnek indult, ugyanakkor a
társadalom is jelentős átalakuláson ment keresztül. Mindez tükröződött a
városképen is, a sok újonnan emelt középületen és bérpalotán. A
századforduló építészetét Nagyváradon, amint a térség más városaiban is,
a bőség és a sokszínűség jellemezte. A 19. század második harmadától a
romantikát fokozatosan kiszorította az eklektikus építészet. Ennek
követői, mint a neve is mutatja, válogattak a régmúlt stílusaiban,
visszatértek azokhoz néha stílustisztán, de még gyakrabban egyazon
épületben több stílust alkalmazva. Nagyváradon igen sokat építettek az
eklektika jegyében, ezáltal kialakították a város sajátos arculatát, de a
hangsúlyokat, az egyéni jelleget mégis a 20. század elején megjelenő
szecessziós épületek adták. Ezen irányzat megjelenésével nem szűnt meg
az eklektika, a két stílus párhuzamosan fejlődött, sőt az eklektikus
építészet túl is élte az alig másfél évtizedig honos szecessziót.
Az idén van két eklektikus stílusú ingatlan fennállásának 110.
évfordulója, mindkettő tanintézetnek épült, de az egyik katonai
jellegűnek. Ez utóbbi az egykori hadapródiskola, amely egy éve a
Körösvidéki Múzeumnak ad otthont.
A nagyváradi hadapródiskola létesítésére 1897 júniusában tett javaslatot
a honvédelmi miniszter, a soproni és pécsi hasonló intézettel együtt. A
terveket később Alpár Ignác készítette el. A hadapródiskola részére 22
holdas területet biztosítottak a Rulikowski (ma Universităţii) út és a
Rhédey (ma Bălcescu) kert által határolt sarki telken, amelynek nagy
részét a bolgárkertészek használták. A nagyváradi intézet építésére a
legolcsóbb ajánlatot Rimanóczy Kálmán építész tette, de a munkával a
budapesti Neuschloss céget bízták meg, mivel ez a másik két
hadapródiskolára is pályázott, és öszszességében ez tűnt a
leggazdaságosabbnak. „Napokon belül megkezdi építését a Neuschloss építő
cég – sietett tudósítani a Tiszántúl az 1897. augusztus 3-i számában. –
A főépület nem a fasor egyenes irányában, hanem rézsut, a Kert utczára
nézően lesz a homlokzata építve, három emelet magasságban [később a
Rhédey kert útját az épülethez igazították, azzal párhuzamosan, és hozzá
közelebb jelölték ki]. A földszinten lesznek az étkező, társalgó,
billiárd, olvasó és táncztermek. Ezenkívül néhány tanterem. Az első
emeleten lesznek a tantermek, a nagy rajztermek, az irodák és a szertár.
A második és harmadik emeleten a hálószobák 25-25 növendékkel. Csinos
kápolnát is építenek a második emeleten, míg az elsőn nagy díszterem
lesz. Külön épületben vívó, torna és czéllövő termeket rendeznek be. A
tisztek részére külön épületet emelnek. A legénységet szintén külön
épületben helyezik el. A terület hátsó részén istállók, színek fognak
elhelyeztetni, s ugyancsak itt lesz a nagyszabású uszoda czementből.
Elkülönített épületet emelnek a kórháznak, orvosi rendelő szobákkal,
gyógyszertárral, üdülő szobákkal s az ápoló lakásával.”
Mintegy ezer munkás dolgozott – ünnep- és vasárnapokon is –, így nem
csoda, hogy egy jó hónap elteltével a falazással már a földszinti
ablakok vonaláig jutottak. A 135 méter hosszú, háromemeletes főépületet,
valamint a többi nyolc épületet 1898. október 4-én adták át.
Az impozáns méretű négyszintes hadapródiskola főhomlokzatát a
héttengelyes attikával, illetve timpanonnal koronázott középrizalit
uralja. Maga az épület tömegében, külső stílusjegyei, ablakai alapján a
historizáló, eklektikus építészetet példázza. Több mint száz éven
keresztül kaszárnyaként szolgált. A 21. század első éveiben a
haderőcsökkentés következtében szinte teljesen kihasználatlanná vált.
Emiatt is született az az ötlet, hogy a Körösvidéki Múzeum otthona
legyen, miután annak székhelyét, az egykori püspöki palotát visszakapta a
Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.
A másik 110 éves tanintézet a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, az egykori Református Leánynevelő Intézet.
A 19. század derekán a református egyházközség tulajdonában levő
Nagysándor József (ma Aurel Lazăr) és a Jakab Mihály (ma Andrei Şaguna)
utca sarki telken mindössze egy kis udvari épület szerénykedett. Ide
építették (a Jakab Mihály utca 1. szám alá) a 19. század végére azt az
emeletes iskolát, amelyre a koronázópárkány síkjába később azt írták:
Ev. Ref. Tanítóképző Intézet.
A korabeli sajtóhírek szerint a „református nőnevelde építésére” 1896
augusztusában hirdettek pályázatot. Összesen hat pályamunka érkezett, a
legelőnyösebb ajánlatot az ismert váradi építész, Guttman József tette. Ő
kapott megbízást. Ugyanazon év szeptemberében már azt írta a Nagyvárad,
hogy épül a református iskola és még a tél beállta előtt tető alá kerül
az impozáns emeletes épület. Ugyanez a napilap októberben már azt
írhatta: „Rövid időn belül tető alá kerül az iskola. Az építést, ha az
idő kedvez, még az ősz folyamán teljesen befejezik, úgy hogy a jövő
évben mi sem fogja gátolni azt, hogy az intézetet megnyissák.” Az
épületet kezdetben leánynevelő intézetként és internátusként használták.
A szerző további írásai
