Sall László
Kerestél, ez titka
Ritának
Egyik szemem sír, a másikkal meg Dunát lehetne duzzasztani.
De hát mi az a sok pusztulás,
baj,
kár,
szenvedés?
(ez az, szenvedés ez, ahogy a gyöngy készül s szenved a kagyló,
úgy szenved az én lelkem is)
A gyönyörtől, ahogy bemozdultál,
ahogy
egy fényképen,
ahogy
egy mozdulatod ott helyez-
kedik s
csiszolja lelkem,
fényesíti,
ékesíti,
építi,
éppé teszi,
belelkesíti
lelkem.
Mi ez a boldogság a szenvedéshez képest, amit neked okozok most?
Ha már miattam szen
vedsz, legalább én ne okozzak Neked
szenvedést.
Mi ez ahhoz képest, hogy elmondhatom, ha volna egy kis kettétört
szerelem s benne akár egy kis szerepem,
az volna jó!!!!
Mi ez ahhoz képest?
Mi ehhez képest a mindenség?
(Örök harag, mondd azt, örök harag)
De hát mi ez ahhoz képest, hogy örökké magadon hordozol már,
hiszen ez a minden, ez az örök, hogy magadon hordozol,
hogy magadra haragítsz örökre.
Legyen harag az egész világ!
Haragudjon az egész világ!
De az én lelkem, én lelkem, én igen szép lelkem,
benne a gyönggyel, a gyönggyé vált mozdulatoddal, az én lelkem
nem haragszik, csak boldog s szenved, mert kimondhatatlan,
de nem titkolható a mozdulat,
a mozdulás,
az elmozdulás,
a
hívás.
Nem titkolható a válasz.
Nem
titkolható a válaszként tett mozdulat,
Nem titkolható a szeretet!
