Ady András
Hét nap: Péntek
ma csücsörített a csökött
hadúr, rendelkezett, s üvöltött
mindenkivel, mint zsebcsászár,
őrült próféta, ki harcba dobja állát,
s küzdelmekben behavazott szakállát,
de csak övön felül rendelkezett,
azon alul úgysem parancsol
már semminek
harcba menni, ma ez a fontos!
minden fronton, bevetni
tartalékot, öreget, asszonyt,
gyereket, semmi sem szent,
a szentségét neki, nekik,
mindenkinek, aki hangot,
öklöt, tekintetet emel; őrjöng,
s a nép retten, mi ez a feminin
prüszkölés, igen, így tombolnak
a gigásznak tűnő törpék, a
frusztrált, önjelölt zsenik,
kiket senki sem jelöl
dörgött a veszélyes vad, egész
délelőtt, dörgött délután, s estére
döntött, felperzseli az eget, mindent
mi alatta nő és pihen, felégeti önmagát,
ha kell, kölykét, s aki szülte neki, a nőt...
ezentúl (fejvesztés terhe mellett)
senki fia nem termeszthet kerekded,
csak négyszögletű tököt!
